2014. november 1., szombat

Engem is elkapott...

Bizony nagyon ritkán van az, hogy megtetszik valami, ami divatos. Általában szándékos lázadásként nem követem, s később térek vissza rá, amikor már mindenki megfeledkezett róla, de az esetek nagy többségében tényleg nem tetszik az adott "stílusirányzat". Most viszont elkapott. Egyszerűen nem bírtam tovább! Az iskolában, ahol dolgozom, minden gyereken, sőt, szülőkön is látom, és a kutya meg a macska rúgja meg, tetszik!

Hogy miről beszélek? Valami olcsó kínai vacakról. Tényleg az! Ha önmagában nézem a bontatlan csomagot.

Na, most már kitaláltad?

Igen, a gumikarkötő készítés.

Először azt gondoltam, ez megint valami marhaság, amit készen lehet venni a boltban, de aztán annyi féle variációt láttam a gyerekeken, hogy gyanús lett a dolog. Valószínű annyira el vagyok foglalva mostanában, hogy pont nem olyan boltba mentem, ahol feltűnt volna egy egész polcnyi színkavalkád (tulajdonképpen alapból semmilyen boltba bemenni nincs időm a tanítás, az egyetem, a zeneiskolai ének óra, zongora óra, a kórus, az együttes és a drámaszínpad mellett, nem is tudom, miért). A napközi udvari szabadidejében elkezdtem gyanútlanul kutatást végezni. Vannak spontán kialakuló lánycsoportok, ahol egy padra ülve sorozatban gyártják anyunak, nővérnek, legjobb barátnőnek, második legjobb barátnőnek, harmadik legjobb barátnőnek (aki aztán rejtélyes módon a második legjobbá lép elő egy gondolat folytán) az ujjukon fűzögetve a karkötőket. Van, aki megelégszik a karkötők színeinek variálásával, de van, aki bevállalósabb, s egy egész garnitúrát képes legyártani magának (nyaklánc, gyűrű). Van, hogy fiúk is csatlakoznak, elvégre fiús színű gumit is lehet kapni. Van a katasztrófahelyzet, amikor elfogy az S kapocs! Van a mégkatasztrofálisabb helyzet, amikor kiderül, hogy az egyik gyereknek van egy egész csomag S kapcsa, csak éppen senkinek sem akar adni belőle. Akkor jön Anna Néni Szuperhős, aki kapocs nélkül is össze tudja csomózni karkötővé a kis kukacokat.

Mindennek a teteje az volt, amikor megjelentek a lányok, hogy rakjam valahogy rá a karkötőkre a hozzá gyártott függőket!

És a rajzversenyen, tudjátok, mit kaptak a díjazottak???

SZÍNES GUMICSOMAGOT!

És ekkor Anna néni úgy döntött, hogy nem bírja tovább. Nem. Elég volt, nekem ezt ki kell próbálnom! Szerencsére Eszter egyik nap két (KETTŐ!!!) csomag gumival lepett meg. Egy nagyon-nagyon színessel, és egy utólag kiderült, hogy sötétben világítóssal (VILÁGÍTÓS???). Több se kellett, gép bekapcs, youtube-ba begépel: gumikarkötő készítés (akkor még nagyon amatőr voltam). Jellemem szerint ugye rögtön a legnehezebbet akartam megcsinálni, lesajnálva a fishtail, french, meg hasonló alapgumizásokat. Nem magamat akarom fényezni, de óvodásokat megszégyenítve elsőre elkészítettem a tripla halfarok karkötőmet két öszeragasztott villa segítségével:



Én nagyon büszke voltam magamra, s az október 23-ai megemlékezés után ezzel dobtam fel gyászosan fekete öltözékemet. A gyerekek arca ragyogott, sorra dicsérték, s megígértem nekik, hogy egyszer megtanítom ezt a módszert. Amikor elmondtam, hogy két villával készítettem, olyan édesen felkacagtak, hogy én csak álltam ott kikerekedett szemekkel, hogy nekik mennyire jó, hogy még ezek viccesek! Ilyenkor úgy érzem, a legjobb munkát választottam a fiatalságom és játékos jókedvem megőrzése érdekében! 

Persze jókedvemet rögtön lelombozta az Allee-ban megnyílt Deichmann két munkatársa, akik még csak véletlenül se próbálták leplezni, hogy a karkötőmet beszélik ki ("Hogy minden ekkora divat! Annyira gusztustalan! Te, figyelj, legközelebb egy zsákkal a fejemen megyek be dolgozni, akkor az is divat lesz?"). Úgyhogy idén sem veszek 3 hónap után talpleválós, beázós lábbelit náluk. Sajnos nem szóltam be nekik, hanem hangosan, kihangsúlyozva a soha viszont nem látásra érzést elköszöntem, majd duzzogva beraktam a karkötőt a táskámba, mert még be akartam menni egy ruhaboltba, aztán nem akartam, hogy ott is kibeszéljenek vagy beszóljanak. :(

Na, de lelkesedésem hamar visszanyertem, ugyanis Gyuszitól kaptam egy csomag ZÖLDET! Így már két színem volt a világítóssal együtt, ki is próbáltam egy három dimenziós állatkát, remélem, fel lehet ismerni: 


Ekkor jön el az a pillanat, hogy szép, szép, de azért lehetne nagyobb színválasztékom. Uccu be a kínaiba, kéccázé egy csomag! Na ne. Azért, ha mindenszínű karkötőt akarok, úgy az összekuporgatott friss jövedelmem rámenne. Mit csinál a jó pedagógus? Hát bemegy a kreatív hobbi nagykereskedésbe!

Képzeljétek, egy egész sor csak gumis dolgokkal volt tele! Körülbelül negyed meg ötöd annyiért, mint máshol! Úgyhogy vettem egy nagyon sok színű csomagot, amelyből megszületett osztályunk állata:

(A boldogság kék baglya akar lenni.)

Végezetül tehetségem eddigi csúcspontjai következnek, Oktopuszi és a Rainbow Fishtail Sandwich:



És hogy szegény ötletgazdák se maradjanak lájk nélkül, belinkelem az összes olyan videót, amik ezeknek az elkészítéséhez kellenek. Szépen sorban:

http://m.youtube.com/watch?v=2P8-nFOQkXo (a villás)
http://m.youtube.com/watch?v=XGes9uR89zo (villás teknős, a zenéje borzalmas...)
http://m.youtube.com/watch?v=9WEvV3ScTlE (bagoly)
http://m.youtube.com/watch?v=GATUGLGSFKw (polip)
http://m.youtube.com/watch?v=U7qaAP6r9xk (fishtail szendvics)

Jó szórakozást! Már megjelentek a karácsonyi kiegészítő videók! :)

2014. szeptember 7., vasárnap

Nyárzárás és teremdekoráció

Bizony elég sok idő telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Azóta sokat haladtam a keresztszemes pillangómmal:



És sikerült megcsomóznom három darab karkötőt, amiből az egyiket 2012-ben kezdtem el Barcelonában:


(Lehet tippelni, hogy melyik az.)

Az élet egy pillanatra sem áll meg, habár elég hosszúnak bizonyult az idei nyári szünetem. Az augusztusomat szívesen szeptemberre cseréltem volna, s türelmes várakozásom eredményeképp meg is érkezett a várva várt szerződésaláírás az iskolával, ahol jelenleg tanítónőként dolgozom!

Rövid kis bejegyzésemben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyszerű és olcsó megoldásokkal is széppé tudunk varázsolni egy szobát, vagy éppen egy osztálytermet! Így születtek meg az előző osztály maradék vízfestékeit felhasználva ezek a remekművek:





Ez utóbbi kép azért ilyen lila, mert már elhúztuk a baglyos függönyünket. ;)
És igen, a hír igaz, itt mindent vízfestékkel, néha temperával festettünk meg Gabi nénivel. Ne dobjátok ki a régi gombfestékeket, mert sosem tudhatjátok, micsoda alkotásokhoz lehet éppen felhasználni!







2014. június 9., hétfő

Nadrágtáska, avagy két államvizsgatétel közt az élet...

Különleges pillanathoz érkeztünk, ugyanis ez lesz az első bejegyzésem a frissen (tehát  két hete) androidizált (tehát Android rendszer fut rajta) netbook-omon (tehát egy négy éve elavult kis asztallábtámaszon, ami új életre kelt)! Szokásos skizofrén érzetét kelti jelen pillanatban is, ugyanis azt hiszi magáról olykor, hogy tablet, olykor, hogy okostelefon. Marha nagy mázli, hogy csak három alkalmazás döntött úgy, hogy marad balra döntve hosszúkás; a böngészőm széltében nyúlik, így akadálymentes a blogolás.

Én teszek a környezetemért, példának okáért nem dobtam ki ezt a két-éve-lejárt-a-garanciája gépet, hanem kedves szakértő kedvesem, Dewsy közreműködésével új életet leheltünk bele, megmentve hulladéknak titulálásától. 

Ugyanígy jártam el a mai nap folyamán egyik legkedvesebb farmernadrágommal.

(Androidot tettél rá? HAHAHAHAHAHA! Nem.) (Bár még az is megeshet.)

Sok a szóból, lássuk a képeket:







Nos, úgy döntöttem, átvarrom táskának.


Feladatot is adtam magamnak: minél kevesebb vágás és átalakítás!













Végül is csak az ülepnél kellett (az ívek miatt) bemetszést ejtenem, de a műtétet végül mindenki túlélte. A pántot a lehető legtartósabb módszerrel rögízetettem, ugyanis nem vágtam le, hanem kifordítva kihúztam, majd órák hosszat egyengettem, s végül így sem lett tökéletes. A tetején mindkét oldalnál odavarrtam, s reménykedem benne, hogy kibírja így a terhelést. 
A pánttá alakítás sem egy ördöngősség, négyrét hajtva, összevarrva kapjuk ezt a vastag, cső formát. A két hajdani nadrágszárat gumival kapcsoltam egybe, melyeket meglepő módon szintén összevarrtam. 

A4-es méretű dolgok röhögve elférnek benne. Igen, az államvizsgatételekre céloztam első körben. 

Bevállalósak szoknyának is használhatják. Majdnem olyan, mint a nadrágszoknya. Csak ez táska. Nadrágtáska. Hm.



Ha bárki úgy érzi, nehéz megválnia hőn szeretett nadrágjától, szívesen készítek belőle ehhez hasonló táskát, de az lenne a legjobb, ha ti magatok állnátok neki! :)







2014. május 9., péntek

Szeretem a dobozokat! (2. rész)

... bár ezek most inkább zacskók lesznek, kinek mi.

Van itthon egy olyan dobozunk, amibe az ajándékzacskókat, ajándéktasakokat gyűjtjük. Vagy ez lehet, hétpecsétes titok, hogy mi nem kidobjuk, hanem továbbajándékozzuk? Tekintve, hogy szép állapotban őrizgetjük ezeket, nem hiszem, hogy bárkinek is gondot jelentene.

Na de, vigyünk bele egy kis kreativitást is!

Mostanában elszaporodtak az italos tasakok, fogyadoznak a széles, átlagos méretűek, amelyekbe nem kell könyékig beleásnunk, ha valamit ki- meg betenni szeretnénk. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

Hát nagyon egyszerű a dolog:





Először is vágjuk félbe, vagy tetszőlegesen ketté. Akár hárommá is lehet, ha mondjuk ékszeres dobozhoz vagy nagyon aprócska meglepetéshez tervezzük.

Én fodormintás ollót használtam. Lehet cakkosat is, vagy átlagos ollóval mindenféle hullámvonalakban nyírni.

A madzagot ki kell szedni, hogy tovább tudjunk dolgozni. Általában egy vagy két csomó tartja, felesleges vágni, tessék kibogozni szépen, mert a későbbiekben még jól jöhet!








Az alsó féllel nem foglalkozunk, az a kettévágással egy időben el is készült. Viszont az alját (ami négyszög alapú) érdemes előre körülrajzolni, mert ugyanekkora karton szükséges a másik feléhez is, mint talp.

A tetejét viszont meg kell fordítsuk. A behajtott részekből áll majd össze a doboz alja, tehát ki kell hajtanunk ezeket. Sokszor nagyon makacs a ragasztás, kiskéssel fel lehet lazítani. (Bár én a nomád módszert szoktam alkalmazni, lesz ami lesz alapon.)

A négy saroknál a hajtásig kell bevágni, hogy egymásra helyezhető legyen az így kialakult négy fülecske.









Aztán egymásra hajtjuk, összeragasztjuk. Ekkor is körbe tudjuk rajzolni az így kapott négyszöget egy kartonpapírra. Én a látványosság kedvéért zöldet vagy kéket használtam.

Na jó, ez nagy füllentés volt. Azt használtam, amit találtam, az újrahasznosítás nevében!

És ez most nem volt füllentés! ;)












És következzék életem leggroteszkebb fényképe! Igen, ez az én bal kézfejem egy vékony dobozban fényképezve.

Csak azt akartam prezentálni, hogy bele kell helyezni a kivágott karton négyszögünket, jó alaposan beragasztózni, majd minden sarkánál erősen megnyomogatni, ugyanis ennek kell a legstrapabíróbbnak lenni, ide kerül a sok-sok ajándék!

Minél többet nézem ezt a képet, annál viccesebb...













Fölülről így néz ki. Már csak azokkal a lukakkal kéne kezdeni valamit ott lent...









...elárulom a titkot! Visszafűztem a madzagokat!





Ez lett a végeredmény:




Végezetül bemutatom eddig elkészült prototípusaimat:



És ezek még mindig továbbfejleszthetősek (pl. kilukasztani és madzagot fűzni bele), 
de ezt már a ti kreativitásotokra bízom! 

Jó alkotást!


2014. április 20., vasárnap

Elsősök közt jártam...

...kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e...


Nos, ezeket a papírból hajtogatott, gondosan megragasztott, ívesen kivágott szárú virágokat nem lenne szívem megöntözni! A kis elsősök nagyon keményen és odaadóan dolgoztak. Többször is ellenőrizték a leírások alapján a virágfejek meghajtását, s türelemmel kivárták a sorukat a (szándékosan) 3 darab alaklemez birtoklásához. Voltak, akik annyira buzgók voltak, hogy anyunak és apunak, kistesónak, nagytesónak, nagymamának, nagypapának is tudtak virágot készíteni, de azért a többség az ablakban és az ajtón kapott helyet.

(Voltak egyedi elképzelések is a szár elkészítésével kapcsolatban. Tulajdonképpen ők a türelmetlenek, akik képtelenek voltak kivárni az alaklemezeket, de ötletesen áthidalták ezt a problémát!) 


Ezen a technika órán tudományosan bebizonyosodott, hogy a papírhajtogatás örömet okoz. Aki elkészítette a 3 kötelező virágát, az sárgarépát, madárkát, kutyát meg macskát hajtogatott, folytatva ezt a napköziben, és otthon is. Mi ez, ha nem sikerélmény? :)

Március 15-ét is méltó díszítéssel ünnepeltük: 


Először körül kellett rajzolni a pillangókat, majd kivágni, végül az ujjbegyeikkel bepöttyözni. Azt nem mondom, hogy mindenki elsőre megértette a feladatot, de két körbejárás elég volt hozzá. A trikolor lepkék után egyedi színek is előkerültek, majd' egy hónapig díszítették az osztálytermet!

Na, azért a folyosóról se feledkezzünk meg:


Ezt a technika órát ugyan nem én tartottam, de én is részt vettem a virágdíszek készítésében. Ki találja meg, melyiket csináltam én? 

(Hát persze, a renitens...)

Azért valljuk be, a gyerekeké sokkal jobb lett, s ők legalább betartották az utasítást:


Tehát szép lett a folyosónk, szép lett az osztálytermünk ajtaja és ablakai, most már készíthetünk szépséges dolgokat síkban is! 

A MUNKÁINK fal tanúskodik a csoportmunka működéséről, szeretetéről:

(Az ötletért köszönet Márta néninek a Kolonicsból!)

Mindezek mellett a fő attrakció az állatos (és bokros, fás, hidas, félsajtos, stb.) bábok készítése volt!


Ezen bábok bizonyítottan integrálhatóak magyar és matematika órákba is! 
(És persze napköziben is lehet gyártani, de csak ha kész a lecke!)

Nos, ennyi mindent lehet két és fél hónap alatt művelni egy elsős osztállyal! Bátran a kezükbe adhatjuk az ollót, a színes papírt, a krepp papírt és a ragasztót. A báboktól a virágos ablakdíszekig végig lehet követni a vágási (nyírási) képességük fejlődését, már ha van ilyen kifejezés, s a színek egymáshoz választásakor is többet gondolkodnak, próbálkoznak már.

Utolsó napomat csütörtökön töltöm köztük, s megköszönvén ezt a fergeteges időszakot,


 nem érkezem üres kézzel! ;)




2014. március 10., hétfő

Tekerd fel!

Volt már veletek olyan, hogy megvettetek valamit a boltban, amire azt gondoltátok, hogy mennyi mindenre jó lesz, és utána kiderült róla, hogy semmit se tudtok kezdeni vele? Így történt az az eset is, hogy Kera megismerkedett a színes kenderzsinórral, 400 magyar pénzért megvett 15 métert belőle (színenként kb. 4 métert), majd berakta a dobozába és elfelejtette, hogy van neki olyanja. Néhanapján elővette, nézegette, forgatgatta, "nem jó ez semmire se!", s visszarakta. Szomorú história ez, barátaim! Karkötő csomózáshoz vastag, makramézáshoz rövid, uzsonnázáshoz emészthetetlen...

Mígnem aztán egy szép napon meggyütt az ihlet! S lett belőlük bevonat! 



Még annak idején Bogi osztálytársnőm kis fehér golyókból és színes csillagokból varázsolt az akkori osztályterem színeihez illő (tehát shrek-zöld és bugyi-rózsaszín, mint azt a mellékelt képen megtekinthetitek) téli dekorációt a neonlámpákra, s tél elmúltával megengedte, hogy leszedegessem és újrahasznosítsam ezeket. 



Többféle bevonást is kipróbáltam: 




Arany akril festék



                 
Színes kenderzsinórral körbetekerve,
             ragasztóval rögzítve






 Saját készítésű papírpép                                                    bevonat rászárítva




És még mindig vannak fehér golyók, amelyeken kikísérletezhetem a bevonatokat.

Gondolkoztam már a dekopázson is, de eddig több ízben megbukott a dolog minden olyan tárgyon, ami gömbölyű. Gyöngybevonattal is próbálkoztam már, mint azt egy régebbi bejegyzésemben láthattátok. Viszont ez a zsinóros dolog valahogy megtetszett! Kipróbáltam melírozott hímzőfonalakkal is:

(Fotó: Dewsy)

Ez egy kis dobozka, amit teljes egészében körbetekertem fonallal, majd az egészet átfedtem dekorlakkal, hogy tartós maradjon, illetve hogy homogénebb hatást érjen el. Csak erős idegzetűeknek ajánlom ugyanezt végigcsinálni!!! (És azoknak, akik szeretik leszedegetni a rászáradt ragasztót az ujjuk hegyéről.) A levél saját mivoltában került dísznek a tetejére, de van ám még ott, ahonnan ez jött! Úgy gondoltam, próbára teszem a türelmemet és körbezsinórozok egyet belőlük.



Tulajdonképpen fülbevalónak gondoltam, de ahhoz még egyet kéne csinálnom. Hm. 

Nos, ha valaki tudja, mi ennek a technikának a hivatalos neve, ne felejtse el megosztani velünk akár itt alatta kommentben. Biztos, hogy nem zsinórozás, mert az egy kicsit komolyabb hadművelet, tessék rákeresni az interneten!

Ezt a hétfőt is kibírtuk, innen már hamar megy a hét. Töltsétek hasznosan! 

Kera

2014. március 8., szombat

Huhogni ér!

Első körben minden kedves női nemű, illetőleg Zoltán nevű egyednek kívánok kellemes délutánt. Akire egyik sem igaz, annak is teljen eredményesen, akire pedig mindkettő igaz, nos… érezze jól magát a bőrében! J

Azt nem mondom, hogy napi szinten, de hivatalosan is VISSZATÉREK! Érdekes volt újra elolvasni az augusztusi bejegyzést arról, hogy mennyire nem akarok alkotni. Mindezen a hónapok forgattak-formáltak-változtattak-kóstolgattak, mígnem február közepén elkezdődött a tíz hetes általános iskolai gyakorlat, melynek során egy nagyon kedves első osztályt ismerhettem meg. S ha eddig nem tudtam, vagy elfelejtettem volna, kinek-minek, kiért-miért érdemes alkotni, a gyerekek visszapöccintettek engem a régi kerékvágásba!

Tegnap ürügyet kerestem arra, hogy ne kelljen szakdolgozatot írnom, úgyhogy varrtam egy zoknibaglyot. Nagypapám szerint kiscsirke, ami azért zseniális ötlet, mert így le van tudva a húsvéti dekoráció. Na de azért ne sértegessük újdonsült haveromat!

Az ötletet itt találtam:



A szilikon granulátumot - ha nem tart a szép magyar háziasszony a konyhájában - lazán helyettesíthetjük rizzsel; a minőség nem változik:


Itt azért előre jelzem, hogy a rizsnek van olyan tulajdonsága, hogy szanaszét szóródik. Ezen a ponton elgondolkoztam azon, hogy talán nem a számítógépasztalnál kellene nekiállnom ehhez. A többi már szinte gyerekjáték. Töltő flíz helyett is nyugodtan használhatunk maradék anyagokat.

A szemöldök megvarrásának szkeptikusan indultam, de aztán jól sikerült:


S a végeredmény egy boldog bagoly família:


A piros-kék baglyocska elkészítési módját egy előző bejegyzésemben találhatjátok:

http://kerativhobbi.blogspot.hu/2013/07/cse-em.html

Nos, hamarosan még több ötlettel térek vissza, addig is jó varrogatást! Ha netán mégsem szeretnétek zokniállatkákat készíteni, színes, mintás lukas zoknikat szívesen elfogadok (illetőleg azért egy előválogatást engedjetek meg ebben az esetben :D )

Viszont, ha kedvet kaptatok, tudom ajánlani egy még régebbi bejegyzésemet:


Jó hétvégét, élvezzétek ki a napsütést! Ha pedig beborul, irány a kreatív műhely! ;)