2013. augusztus 9., péntek

Ha kilépsz egy ajtón...

...pontosan abban a pillanatban belépsz az ajtón valahova máshova!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A napokban rengeteget sétálok. Igen, 40 fokban. A lábamat az út viszi, nem én magam, és mindig kikötök olyan helyen, ahol épp dolgom van. (Ez azért praktikus áldás, mert például amikor megszomjazom, pont előttem terem egy ivókút.) Így történt, hogy ma árnyékos helyet keresve egy zsákutca végében találtam magam, leültem a betonra, mit sem foglalkozva az arra járókelőkkel és az ébredezőkkel (délután fél 5-kor).

Ültem, néztem a felhőket, a fákat, blablabla, és egy hirtelen felindulásból lecsomóztam az összes karkötőmet a kezemről.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nincs ihletem. Nem tudok alkotni. Nem akarok új tárgyakat létrehozni. Van egy csomó szuper ötletem, és meg is valósítanám mindet, de utána mihez kezdek vele? Nemrég festettük be a szobámat, és a nagy pakolás hercehurca mizéria közepette bizony nem egy saját kézzel készített tárgyam végezte a kukában - vagy a kandallóban.
Egész eleddig tárgymániás voltam. Gyűjtöttem dolgokat. Van, amire dátumokat is írtam, pl. volt egy olyan tábori társaság, akikkel 5 évig minden nyáron együtt táboroztunk, nagyon szerettem! Én meg mind az öt évben azon a héten váltottam fogkefét, és a lecserélt fogkefére ráírtam a dátumot alkoholos filccel, és évekig virított az 5 zöld fogkefe feldátumozva az asztalomon. A Londonban gyűjtött madártollra is ráírtam a dátumot. De van itt műanyag kanál, nyák lapok, ősrégi óraszerkezetek, műanyag és papír dobozok, hatalmas lejárt naptárak, és van egy celluxszal összeragasztott csokipapírgyűjteményem is, na meg ott az elkezdett óriási teatasak mandala meg a csomózott pénztárca, amihez ezer év sem elég... Van egy rakás gyöngy, szalvéta, saját öntésű papír, fonal, anyagdarab, piros dekorbúza...

Talán ez a felnőtté válás egy része? Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy a beteges ragaszkodásom a tárgyakhoz, illetve a tárgyak által képviselt emlékekhez megszűnni látszik. Függőségig vittem a gyűjtögetést, leginkább azért, hogy állandóan a múltban élhessek. Szeretnék felülemelkedni ezen. Már nem tárgyakat akarok magam köré, hanem barátokat, mosolyokat, tetteket, döntéseket, következményeket, vágyakat, érzéseket, csalódást, szenvedést, egyszóval valódi hús-vér élményeket! Meguntam a múlton való kesergést; nem visz előre, ha magamra erőszakolom a visszaemlékezést.

Tudom, ez ezer sebből nyáladzik, de a lényeg az lényeg:

Hivatalosan is felfüggesztem a kreatív tárgyalkotást határozatlan időre. Remélem azért tudtam kellemes perceket okozni, inspirálni. Ez volt a célom. De most nem megy tovább, érzem. Nem akarok tárgyakat létrehozni. Nem is tudok. Nincs hozzá löket.

Helyette inkább olvasok. A könyv az a tárgy, ami most előre visz.