2013. május 20., hétfő

Ha lejár az idő


Egyszer régen, amikor még a testvérem kisebb volt, odajött hozzám dicsekedni az új kollekciójával. A nagypapámtól kapott néhány (rengeteg) régi, használhatatlan órát alkatrésznek. Egyik sem működött már, a legtöbbet zöld réteg lepte el (kémia tudósok biztosan tudják, miért). A dicsekedés nem tartott túl sokáig, ugyanis az egész kupac nálam landolt, mert neki nem kellett vagy nem volt hely, ahova elrakhatta volna. Én meg, ugye, mindenféle vackot elrakok, mit számít még egy adag.

Az egyik órának a hátlapja különlegesen szép volt. Azt gondoltam, medálnak milyen jó lenne!




Elkészült a mű, azonnal pakoltam fel a facebook-ra. Ekkor találkoztam először a steampunk kifejezéssel (amiről majd mindenki szépen utána olvas, mert nem vagyok hajlandó wikipedia cikket idemásolni), amiből a későbbiekben annyi hasznom lett, hogy Esztétika vizsgán rákérdezett a tanár a medálomra és egy jeggyel jobbat adott.

Maradt még bőven alapanyag, így született meg a csomózással karöltve ez a darab:



Aztán elérkezett az ősz, kabátos időszak, kellett egy kitűző. A medál koncepcióját továbbfejlesztve alkottam meg ezt a csodát! Azóta levált róla néhány alkatrész, igyekeztem helyettesíteni a feltűnő hézagokat valami más elemmel.



Pillanatragasztón és képzeleten kívül semmi más nem szükséges ilyen tárgyak elkészítéséhez. Valahogy nem is tudok most ezekről bőbeszédűen írni, mert annyira egyszerű az egész és annyira magától értetődően mutatós, hogy bárki utánam csinálhatná. Ezért sem értem, miért rak fel valaki ilyeneket a meskára, mert annyira nem nagy kunszt, hogy pénzért kéne árulni.

Bevallom, mindezt csak bevezetésnek szántam az igazi nagy művem bemutatásához! Tegnap végre elkészült az órás tolltartóm!
Soha nem tudtam se szépen rajzolni, se szépen festeni, de ez mégis jó lett. Mutatós és egyszerű. Még talán egy réteg lakkal át kéne mennem rajta használat előtt, de meg kell, hogy mondjam, a vártnál masszívabb (és könnyebb!) lett. Még januárban vettem a hobbiboltban egy fa tolltartó alapot, aztán otthon vettem észre, hogy ez egy „segítő vásárlás” volt.

Ez itt a reklám helye: http://www.erfo.hu/hu/


Szuper. Vettem egy fa tolltartót. És akkor most hogyan tovább? Telt-múlt az idő, következett a rendszertelen időközönként megejtett takarítás az asztalomon. Nicsak, egy adag óraszerkezet. Valamire már el kéne használni, mert így csak a helyet foglalja… hm…

…és megszületett! 





Az alap koncepció az volt, hogy zenei elemeket vegyítek az idő jeleivel. A fedőlapon sokat gondolkoztam, mit festhetnék rá, végül eszembe jutott a legideálisabb: egy falióra. 


Jó alkotást kívánok! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése