2013. augusztus 9., péntek

Ha kilépsz egy ajtón...

...pontosan abban a pillanatban belépsz az ajtón valahova máshova!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A napokban rengeteget sétálok. Igen, 40 fokban. A lábamat az út viszi, nem én magam, és mindig kikötök olyan helyen, ahol épp dolgom van. (Ez azért praktikus áldás, mert például amikor megszomjazom, pont előttem terem egy ivókút.) Így történt, hogy ma árnyékos helyet keresve egy zsákutca végében találtam magam, leültem a betonra, mit sem foglalkozva az arra járókelőkkel és az ébredezőkkel (délután fél 5-kor).

Ültem, néztem a felhőket, a fákat, blablabla, és egy hirtelen felindulásból lecsomóztam az összes karkötőmet a kezemről.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nincs ihletem. Nem tudok alkotni. Nem akarok új tárgyakat létrehozni. Van egy csomó szuper ötletem, és meg is valósítanám mindet, de utána mihez kezdek vele? Nemrég festettük be a szobámat, és a nagy pakolás hercehurca mizéria közepette bizony nem egy saját kézzel készített tárgyam végezte a kukában - vagy a kandallóban.
Egész eleddig tárgymániás voltam. Gyűjtöttem dolgokat. Van, amire dátumokat is írtam, pl. volt egy olyan tábori társaság, akikkel 5 évig minden nyáron együtt táboroztunk, nagyon szerettem! Én meg mind az öt évben azon a héten váltottam fogkefét, és a lecserélt fogkefére ráírtam a dátumot alkoholos filccel, és évekig virított az 5 zöld fogkefe feldátumozva az asztalomon. A Londonban gyűjtött madártollra is ráírtam a dátumot. De van itt műanyag kanál, nyák lapok, ősrégi óraszerkezetek, műanyag és papír dobozok, hatalmas lejárt naptárak, és van egy celluxszal összeragasztott csokipapírgyűjteményem is, na meg ott az elkezdett óriási teatasak mandala meg a csomózott pénztárca, amihez ezer év sem elég... Van egy rakás gyöngy, szalvéta, saját öntésű papír, fonal, anyagdarab, piros dekorbúza...

Talán ez a felnőtté válás egy része? Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy a beteges ragaszkodásom a tárgyakhoz, illetve a tárgyak által képviselt emlékekhez megszűnni látszik. Függőségig vittem a gyűjtögetést, leginkább azért, hogy állandóan a múltban élhessek. Szeretnék felülemelkedni ezen. Már nem tárgyakat akarok magam köré, hanem barátokat, mosolyokat, tetteket, döntéseket, következményeket, vágyakat, érzéseket, csalódást, szenvedést, egyszóval valódi hús-vér élményeket! Meguntam a múlton való kesergést; nem visz előre, ha magamra erőszakolom a visszaemlékezést.

Tudom, ez ezer sebből nyáladzik, de a lényeg az lényeg:

Hivatalosan is felfüggesztem a kreatív tárgyalkotást határozatlan időre. Remélem azért tudtam kellemes perceket okozni, inspirálni. Ez volt a célom. De most nem megy tovább, érzem. Nem akarok tárgyakat létrehozni. Nem is tudok. Nincs hozzá löket.

Helyette inkább olvasok. A könyv az a tárgy, ami most előre visz. 

2013. július 7., vasárnap

Csé eM

Közismertebb nevén DIY (Do It Yourself - Csináld Magad), de azért használjuk csak gyönyörű nyelvünket, hiszen (szinte) mindenre van saját szavunk. Bár én inkább használnám és népszerűsíteném az Alkoss Újat kifejezést. Meg is alapítom az AÚ klubot.

Különben is, ma megvágtam az ujjamat (aúúúúú) alkotás közben. (Akkor viszont több értelme lenne az Alkoss Ujjat klubnak, de ez a szóviccáradat kezd kicsit erőltetett lenni.)




                 

  Tanulság: 


   Ne vágj 
                kenyérvágókéssel                
 hungarocellt!








Mostanában gyakran látok sok képből összerakott elkészítési módokat, leginkább a Színes Ötletek jóvoltából, gondoltam, elkészítek párat, hogy bebizonyítsam: MEGVALÓSÍTHATÓAK!


Üveggolyó mécses


   Lássuk, mi lett belőle mini DVD-vel: 




Nem szégyellem elmesélni, hogy kétszer is szétesett, egyszer készítés közben, egyszer pedig napok múltán. nagyon erős pillanatragasztót ajánlok az összes érintkezési pontra. Én dekorragasztóval is átmentem rajta háromszor, lehet, nem kellett volna, de most már stabilnak tűnik a rendszer. A végeredmény páratlan: 




Varrott dagadt baglyok


Ezt is kipróbáltam. A méretek nem stimmelnek, túl aprócska lesz tőle a bagoly, az enyém nagyon amorf lett. De vettem hozzájuk hasonló anyagokat (lilát és zöldet), úgyhogy varrok majd egy famíliát szépen, igényesen, lehet rá jelentkezni, ha valaki örökbe fogadna egyet. Ő a prototípus, hulladék anyagokból: 


(Azért tudok én szebben is varrni, nyugi!)


PET-palack csodák, ültetőcserép


Mozaikszerű szalvétaragasztás, előtte aranyfényű akrillal átmentem rajta. Még nincs teljesen kész és nem is tetszik, az alja meg lukas maradt. Lényeg a lényeg: elkészíthető ez is:  




És végül a nagy szenzációóóóóóó! Dobpergést kérek: 


PET-palack szütyő


Lázas munkám gyümölcse, kemény másfél órát szórakoztam vele, 


nagy ÁRAT fizettem érte (meg nagy KALAPÁCSOT is, hahahahaha.),

de elkészült! A tulajdonosa nagyon örült neki, ezúton is köszönöm a fényképeket, Dewsy! :)




Köszönöm, hogy velem tartottatok! Legközelebb kiderül, mi készül a hungarocellből, bár most egy darabig nem szeretnék kenyérvágókést látni a közelemben. Addig is a CSM és az AÚ nevében kívánok mindenkinek kellemes nyarat és jó alkotást!

Kera


2013. június 1., szombat

Játék!

Most jól bedőltetek, mert azt hittétek, ez is egy nyereményjáték, amivel a blogomat szeretném reklámozni. Hát nem. Persze megtehetném. Lehetne nekem is egy facebook-oldalam egy frappáns álnévvel (ami egyébként is az lenne, hogy Keratív Hobbi), és felpakolhatnám a 10 perc alatt elkészíthető, futószalagszerűen legyártott bizsuimat horribilis összegért, majd mikor 5 lájknál megállna a közvetlen és közvetett ismerőseim oldaltetszikelése, készíthetnék hatalmas JÁTÉK! felirattal egy megosztáson alapuló kis önreklámot.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem játszottam el a gondolattal. De miért is lennék éppen most egy a sok közül, ha eddig sem voltam az? Éget a vágy, hogy a gondosan elkészített, szebbnél szebb csomózott karkötőimet el tudjam adni, pénzért, mind egy szálig, helyet adva az új daraboknak, mert csak gyűlnek, gyűlnek és gyűlnek. Én nem kergetek hazug álmokat arról, hogy mind elkél és meggazdagszom belőle, de egy egészséges kis vevőköröm, milyen jó lenne, ha kialakulna!

Nem. Én nem gazdag akarok lenni, hanem elismert. Szeretem a dicséreteket, mindet becsben tartom. Szeretem az egyetlen vissza-visszatérő vevőmet, aki a barátait lepi meg az alkotásaimmal. Szeretem azokat is, akik hasonlóan sokat kézműveskednek, mint én, és el tudjuk cserélni egymás munkáját. Ami a legfontosabb: szeretem azt látni, hogy motiválni tudok embereket az alkotásra, és arra, hogy használják fel a hulladékot is hasznos vagy szép tárgyak készítésére!

Ezzel zárom is a cikkem kötekedő részét, inkább derüljön ki végre, miért ez a címe, mert én is már tűkön ülök, pedig pontosan tudom!!! :)

Nos, hivatalosan a Játssz jól! fordítás illik arra a bizonyos, manapság egyre silányabb, és egyre drágább játékra, aminek néhány alternatív felhasználását fogom bemutatni. Aki tud dánul, az még előbbre jár, aki viszont figyelt technika órán, vagy volt rendes gyerekkora, az már ennyi információból régen rájött.



...meg amikor nagyban keresek egy darabot, és kimászik a kupacból egy hatalmas fekete pók! 
Amikor még naivabb ember voltam, mint most, arra gondoltam, mekkora ötlet LEGO-ból ékszert készíteni, és hogy ez biztos csak nekem jutott eszembe az egész világon. Hát tévedtem, de azért igyekeztem egyedi darabokat alkotni:
Az első kísérletemhez egy fekete gumiszalagot vágtam, arra fűztem fel a képen látható elemeket szabályos sorrendben. Az én karomra túl nagy lett a szalagvégzáró és a csat néhány hozzáadott milliméterei miatt, úgyhogy nem hordom.
A fülbevalót már annál inkább! Ez az egyik kedvenc darabom! LEGO fejeket válogattam, gondosan, az akkor még LEGO-val játszó testvéremtől engedélyt kérve a felhasználásukra. Az évek során próbára tette az ismerőseimet, ugyanis mindenki megpróbálja szétszedni, hiába mondom, hogy damillal jól átfűztem az egész tornyot. A villamoson rólam sugdoznak a tizenévesek, hogy: "Nézd, LEGO fejek vannak a fülében!", végül is az egész busz hallja ilyenkor, de én úgy teszek, mintha saját egómba és egyediségembe lennék szerelmes, és pökhendi fa arccal kapaszkodom végig az utat. Furcsa, hogy még mindig vagány ez a kis fülbevaló, hiszen rengetegen mászkálnak LEGO-ból készült ékszerekben.




A kis tündérek szerintem jól sikerültek. Swarovski gyöngyöket ragasztottam a kezükbe és fűztem a kontyuk végére. Még be is áraztam őket a facebook albumomban, bár már akkor sem láttam értelmét ennek az egésznek. Egy próbát mindenesetre megért.








Jut eszembe, ahogy itt nézelődöm régi fényképeim között, készítettem egyszer két igen elegáns fülbevaló párt, még annak idején egy Meskabala versenyre. Ennek az volt a lényege, hogy olyasmit alkossunk, ami vagy színében vagy témájában hajazzon az oldal logójára. Ugyan nem madarakat szereltem rájuk, hanem szitakötőket, de színében mindkettő jó. A moderátorok külön be is jelentették, hogy aminek egyáltalán semmi köze a logóhoz, azt törlik. Erre fel a versenyt megnyerte egy szürke-barna, plüss sündisznó.

Szóval a fülbevalóim:


Sok egyéb darabot félretettem még az évek alatt. Rózsaszín fagylaltot, amiből gyűrűt lehetne készíteni, meg csillogó alkatrészeket, amik kifúrásra várnak. Vannak pókjaim, meg egy nagy rájám is, de nem tudom, mi legyen belőlük. Most egy ablakból készítettem medált, amibe bármilyen képet bele lehet ragasztani, de annyira nagyon alsó kategóriás megoldás lett a kép rögzítése, hogy nem merem megmutatni. Elölről viszont jópofa! 



Ezeket ti is meg tudjátok csinálni! Nagyon egyszerű elkészíteni mindet. Nem érdemes a vásárokon ezreseket költeni LEGO-ból készült ékszerekre. Biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit megmozgatjátok a fantáziátokat, az enyémekhez hasonló egyedi ékszereket tudtok majd készíteni. Minden hobbiboltban lehet fülbevaló alapokat, szerelő elemeket kapni, jó minőségű ragasztót pedig bármelyik áruházban. Ne essetek bele abba a hibába, hogy alábecsülitek magatokat és ehhez hasonló darabokért komoly összegeket kifizettek: 
http://www.flickr.com/photos/wegart/3210201961/in/faves-jennol/ (egyébként érdemes ezek között a képek között nézelődni, mert van egy-két szenzációs dolog!) 

További Jó Játékot, és természetesen Jó Alkotást kívánok nektek! 



(Hol lehet ilyet kapni?)


2013. május 20., hétfő

Ha lejár az idő


Egyszer régen, amikor még a testvérem kisebb volt, odajött hozzám dicsekedni az új kollekciójával. A nagypapámtól kapott néhány (rengeteg) régi, használhatatlan órát alkatrésznek. Egyik sem működött már, a legtöbbet zöld réteg lepte el (kémia tudósok biztosan tudják, miért). A dicsekedés nem tartott túl sokáig, ugyanis az egész kupac nálam landolt, mert neki nem kellett vagy nem volt hely, ahova elrakhatta volna. Én meg, ugye, mindenféle vackot elrakok, mit számít még egy adag.

Az egyik órának a hátlapja különlegesen szép volt. Azt gondoltam, medálnak milyen jó lenne!




Elkészült a mű, azonnal pakoltam fel a facebook-ra. Ekkor találkoztam először a steampunk kifejezéssel (amiről majd mindenki szépen utána olvas, mert nem vagyok hajlandó wikipedia cikket idemásolni), amiből a későbbiekben annyi hasznom lett, hogy Esztétika vizsgán rákérdezett a tanár a medálomra és egy jeggyel jobbat adott.

Maradt még bőven alapanyag, így született meg a csomózással karöltve ez a darab:



Aztán elérkezett az ősz, kabátos időszak, kellett egy kitűző. A medál koncepcióját továbbfejlesztve alkottam meg ezt a csodát! Azóta levált róla néhány alkatrész, igyekeztem helyettesíteni a feltűnő hézagokat valami más elemmel.



Pillanatragasztón és képzeleten kívül semmi más nem szükséges ilyen tárgyak elkészítéséhez. Valahogy nem is tudok most ezekről bőbeszédűen írni, mert annyira egyszerű az egész és annyira magától értetődően mutatós, hogy bárki utánam csinálhatná. Ezért sem értem, miért rak fel valaki ilyeneket a meskára, mert annyira nem nagy kunszt, hogy pénzért kéne árulni.

Bevallom, mindezt csak bevezetésnek szántam az igazi nagy művem bemutatásához! Tegnap végre elkészült az órás tolltartóm!
Soha nem tudtam se szépen rajzolni, se szépen festeni, de ez mégis jó lett. Mutatós és egyszerű. Még talán egy réteg lakkal át kéne mennem rajta használat előtt, de meg kell, hogy mondjam, a vártnál masszívabb (és könnyebb!) lett. Még januárban vettem a hobbiboltban egy fa tolltartó alapot, aztán otthon vettem észre, hogy ez egy „segítő vásárlás” volt.

Ez itt a reklám helye: http://www.erfo.hu/hu/


Szuper. Vettem egy fa tolltartót. És akkor most hogyan tovább? Telt-múlt az idő, következett a rendszertelen időközönként megejtett takarítás az asztalomon. Nicsak, egy adag óraszerkezet. Valamire már el kéne használni, mert így csak a helyet foglalja… hm…

…és megszületett! 





Az alap koncepció az volt, hogy zenei elemeket vegyítek az idő jeleivel. A fedőlapon sokat gondolkoztam, mit festhetnék rá, végül eszembe jutott a legideálisabb: egy falióra. 


Jó alkotást kívánok! :) 

2013. február 24., vasárnap

Újrahasznosítás ismét

Úgy 2-3 évvel ez előtt, amikor is kedves kis szobámba (értsd: ajtó nélküli, félhomályos barlang) költöztem (egyébként nincs vele semmi bajom, félre értés ne essék!), készítettem egy fülbevalótartót magamnak, ami annyira gagyi volt, hogy egyrészt a lábán nem állt meg, másrészt nem tudta érdemlegesen sohasem betölteni általam adott funkcióját. Hát, ennyi év kellett hozzá, hogy ezt a szürreális tákolmányt (amiről nem találom a fényképet) lecseréljem egy JOBBRA!

Aki most jobbra nézett, az most pedig nézzen balra.

Egyszer régen kaptam ajándékba egy nagyon egyszerű kis csináld magad (erősebbek kedvéért: DIY) fenyőfát. Hát hogy fából van, azt nem kétlem, de hogy szépnek szép-e... kis rudakat kell betologatni a nagy rúdba, majd egy csillogós, zöld boát kell rátekerni, az egésznek tetejébe beilleszteni a festett csillagot, és kész a karácsonyfa, ami nem nagyobb 30 cm-nél.

Nem, ne haragudjatok, ez nem működött. Annyira borzalmasan ronda, hogy kedvem lett volna tűzbe vetni. De aztán jobb ötletem támadt!

Először arra gondoltam, lecsupaszítom, és vastag drótból S alakú kampókat hajlítgatok rá, amin majd az ékszereim lógnak. Találtam néhány küllőt a műhelyben:



Gondoltam ezt feldarabolom, S-eket hajlítgatok belőlük, és kész is. 

Nem jött be. Inkább ne menjünk bele, miért! :D

Nézzük a B-tervet: 

Aha! A csodálatos zöld drótom, amit már mindenre használtam, csak arra nem, amire való. (Miért? Mire való?) Zseniális szimbolikája lett a B-tervnek, ugyanis egyik kedvenc jelemet hajlítottam meg belőlük. Na, ki tudja megszámolni, hány darab van a képen? Egyébként 16. Bocs. 

Aztán ezeket szépen felfűzögettem a fenyőfára. A végeredmény egész jó lett: 



Ezzel megint csak azt szeretném bebizonyítani, hogy nem kell mindent gondolkodás nélkül kivágni a szemétbe. Én elhiszem, hogy kevés a hely a lakásban, de néha érdemes félretenni dolgokat, főleg olyasmit, ami tartós és továbbfejleszthető. Mostanában sok régi tákolmányomat dobtam be a kandallóba, mert funkciójukat vesztették; mindemellett ugyanennyi új dolgot is készítettem. Minimális költségekből is elő lehet állítani a kényelmünknek és szépérzékünknek megfelelő környezetet.

Elég volt a téli álomból, nézzetek körül a házatok táján és alkossatok! :)



2013. január 3., csütörtök

Kagyló mindenütt


„A kagylók kivétel nélkül vízi állatok, és pedig egyaránt előfordulnak a tengerekben, a félsós és az édesvizekben. A legtöbb fajt és egyedet, egyszersmind a legszebbeket és legnagyobbakat is természetesen a forróövi tengerek partmenti, sekélyebb helyein találjuk, de előfordulnak a legnagyobb mélységekben is, le egészen mintegy 5000 m-ig; azonban az ilyen nagy mélységekben élők már kicsinyek, s nagyon vékony és szintelen héjúak. De nemcsak vízi lények, hanem azt is ki kell emelni róluk, hogy elsősorban tengeri állatok, és az édesvizekben való életmódhoz aránylag csak nagyon kevés képviselőjük alkalmazkodott. Nálunk Európában például nagyon csekély az édesvízi fajok száma, ellenben aránylag meglepően sok és változatos édesvízi kagyló él Észak-Amerikában, és gazdag ilyen fajokban Kína, illetve Délkelet-Ázsia is.





Ez a poszt, mint ahogy egy kedves idézettel és egy impozáns képpel is utalni próbáltam rá, a plüsskutyákról fog szólni. (Nagyon vicces emberkének képzelem ám magam!)

Szóval a kagylókról. Nos, igen. A kagylókat nagyon szeretem. Nem tudom miért. Talán az fog meg bennük, hogy zseniális teremtmények! Szimmetrikusak, vagy épp nem, folytatólagos mintájúak, sormintásak, negatívak-pozitívak, barnák, fehérek, szürkék, zöldek, narancssárgák... A természet legszebb művei a csigaházzal és a tobozzal karöltve. A szemnek jól esik nézni a vonalaikat, a tekeredő mintáikat. 

A kagylóhéj relatíve masszív. Szépen kell bánni vele és nem szabad nagy nyomást helyezni rá, mert összeroppan. Egyébként bírja a strapát, karkötőbe is beledolgozom teljes nyugalommal: 



Vagy fülbevalóba:




Ez utóbbi még viszonylag friss darab, nem nagyon mertem hordani, nehogy leessen és összetörjön. Körömerősítő lakkal kentem be dekorlakk helyett, és mondhatom, jó ötlet volt. 

Voltak még kagylós kísérleteim, például általános iskolás koromban készítettem néhány üdvözlőlapot dekopázs technikával. A kagyló mintásra igazi kagylókat is ragasztottam (aki megtalálja mind a kettőt, annak jó a szeme): 


Végül, de nem utolsó sorban egy karácsonyi ajándékkal zárnám a kagylós tárgyaim gyűjteményét, amire kimondottan büszke vagyok! 


Na, ha idekagylóztatok, akkor annak örülök nagyon! Jó alkotást kívánok!