2012. július 15., vasárnap

Visszatekintés


Nos…

Mostanában minden komolyabb (?) hangvételű írásom ezt az előszót kapja. Nem nehéz kitalálni, ez amolyan időnyerés a gondolkodáshoz. Amikor az embert kényes dolgokról kérdezik, és időt kér megfogalmazni a választ, nehogy sértő legyen, se túl átlátszóan szépítő.

Bár szokásom a túlreagálás, most nem fogom magamat ostorozni azért, mert nem írtam hónapok óta bejegyzést (nem volt miről…). Szokásom a bűnbakkeresés is; esetemben erről azért nem mondok le. Az iskola tehet mindenről. Egy intézmény, amely belülről bomlaszt. Egy intézmény, ami arra tanít, hogyan találjuk fel magunkat, eközben elvet és megalázóan visszadob minden kísérletet, amikor az ember kreatív, önálló, aktív és építő tulajdonságait szeretné kamatoztatni. Egy intézmény, amely elmondja, hogy mit vár el, elvárja, hogy ezt alkalmazd, és az ellenkezőjével mutat példát. Egy intézmény, ami…

…kit érdekel? Nyár van! J

A napokban, kitavaszodván, nyárba lépve leginkább fényképeket szoktam készíteni a telefonommal, örömömet lelem benne. Néha belepiszkálok, ha úgy tartja kedvem. 













A drámaszínpados barátaimnak nemrég kulcstartót festettem, a már jól ismert színes fagolyókra, akrillal.  







Nem mellesleg körbeértem a mandalám szélén, amit több mint fél éve csinálok. Hogy innen hogyan tovább, az lesz még az izgalom! Ugyanis akkora már, hogy nem fér el a szobámban... Így viszont nem maradhat, mert olyan kacska lett, hogy lelki fájdalmat okoz körnek nevezni. :D




Általában – ötletek híján – ezt az oldalt szoktam bújni, ajánlom mindenkinek, mert igazán meghozza a kedvet az alkotáshoz: 


Ha nagyjából pontosak akarunk lenni, a mai nappal lépjük át a naptári nyár felét, teljen mindenkinek továbbra is kellemesen, vagy ha eddig nem úgy telt, most aztán úgy legyen, valamint jó gondolkozást kívánok arról, hogy hogyan lehet valami nagyjából pontos. Üdv!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése