2012. január 11., szerda

Őszi-téli összefoglaló

Hát hogy is kezdjem… szégyellem magam, hogy eddig nem tudtam írni. Eltelt három hónap a legutolsó bejegyzésem óta. Kicsit sűrű volt ez a félév; ironikusnak tartom, hogy pont az a hely, ahova járok, kellene, hogy a kreativitásról, az alkotásról, önmagunk feltalálásáról szóljon. Mégis úgy érzem, hogy itt csak kiölik az emberből minden egyediségét, minden alkotási vágyát, elveszik az életkedvet, az életerőt, és közben azt érezzük: egész félév alatt Nem Csináltunk Semmit.

Ma gondolkodóba estem egy kicsit, kutakodtam az emlékezetemben (na meg a fényképeim között), és szerencsére a félév során akadtak önkifejezésre utaló kísérleteim, amik már-már történelembe illően régen történtek… Azért megpróbálom összeszedni, mire jutottam, mire nem, és remélem az olvasót is jó kedvre deríti, hogy még ekkora hajtásban sem adtam fel az alkotást.

Először is tekintsétek meg ezt a kedves halacskát!

Technika kurzusra készítettem; a feladat az volt, hogy természetes anyagokból készítsünk tárgyat. Elvetettem annak az ötletét, hogy tobozzal, levelekkel, vagy hamar elszáradó hozzávalókkal álljak neki a munkának, így esett a választásom a "törhetetlen" kavicsra és kagylóra. Az ötletet a testét alkotó lapos kő adta, melybe a természet formált bele egy ijesztően pontos, majdnem derékszöget bezáró mélyedést. 




Azután lássuk csak... elérkezett legjobb barátnőm születésnapja! Ezt készítettem neki: 

Ez igen jól sikerült, nagyon jól kijöttek a betűk a színes-melíros háttérből. Ha nem lenne ennyire drága a melírozott fonal, ebből tényleg bizniszt csinálnék, mert ahogy nézem, az ismerőseim körében is igen népszerű, mint kulcstartó, vagy simán karkötő. Apropó fonal... épp "itt az ideje" nekiállni SAJÁT festett fonalat gyártani! :)








A félév folyamán háromszor is nekiestem a karkötőcsomózásnak, tovább nem is jutottam, márpedig azt a szürkét igazán ideje lenne befejeznem végre, mert rendelés:

                              
Új technikákkal is megismerkedtem, mint a nemezelés (erről lesz majd egy hosszabb bejegyzés, amint lesz róla anyagom), és a maszk díszítés. Készítettem egy ilyen kedves néniarcot:



A fények miatt nem jön vissza igazán a metál festés, inkább zöldesebb a valóságban. A homlokára vagy a mögé még szeretnék pávatollakat rakni, ezen ötletem megvalósításaként elfogadom adója egy százalékát, illetve nemsokára húsvét, majd lesz névnapom is meg szülinapom, aztán megint karácsony, huhú, mennyi csodaszép alkalom, hogy megajándékozzatok engem 4-5 friss, fénylő pávatollal! :P

Hm most nézem csak, mennyire el van csúszva rajta az a tükrözött páva... de ettől kerek a világ, hogy semmi sem tökéletes!

Remélem, sikerült egy kis mosolyt csalnom az olvasó arcára; már nekem is jobb kedvem lett! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése