2011. augusztus 18., csütörtök

Egy kis kitekintés


Igaz, hogy nyár van, és tele vagyok szabadidővel, mégsem jön az ihlet. Egyszerűen nem tudok túllépni a csomózott karkötőkön. Már 7 darabot készítettem a nyáron, és még vannak elkezdett darabok.
Néha unom… leköt persze, már ha olyan a minta, ami elég nagy kihívás, de… nincs már benne igazi kihívás. Valami újat szeretnék megint, valami izgalmasat, valami nagyot, valami különlegeset!

És ekkor jutott eszembe, hogy nem kell keresnem a kihívást. Az ölembe pottyant! 

Még idén februárban jelentkeztem az iskola drámaszínpadához, mint díszletező. Eleinte izgultam, nem tudtam, hogy mivel jár egy ilyen poszt. Féltem is, hogy nem fogadnak majd be, és hogy a színészek lenéznek majd emiatt. Szerencsére azért ez nem így történt. Szép lassan, apránként mindig kivettem a részem a díszletépítésben, a pakolásban és a takarításban. Megtanultam bánni a szerszámokkal (leginkább az aksis csavarhúzóval), megtanultam rendet rakni (megtartani még nem, de ez nem csak rajtam múlik), és összebarátkoztam mondhatni mindenkivel.
Idén csak egy olyan darabot játszottunk, aminek komoly, falakból álló díszlete van. Az összerakása nem volt túl egyszerű, pláne megértenem, hogy mit hova kell helyezni és hogyan. Idegennek éreztem az egészet, hiszen nem voltam ott, amikor először elkészült, nem vettem részt a kivitelezésben, és annyira nehéz darabokból áll, hogy cipelni se nagyon ment.

Ezek után valahol mélyen belül rettenetesen boldog lettem, amikor kiderült, hogy egy egész héten keresztül elkészítjük a következő darabunk hasonló díszletét! Végre belekerül a két kezem munkája, amit minden néző látni fog! Mindig úgy gondoltam, hogy a színpadnak csak akkor van értelme, ha felállhatok rá és produkálhatom magam a közönségnek, de rájöttem, hogy vannak ennél sokkal jobb dolgok is! Például a díszlet, ami felépül, végig fenn van! A néző mindig látja, mindig követi, még ha nem is az a szem fő látnivalója! Magyarán szólva: aki a díszletet csinálja, az szerepel a legtöbbet a színpadon!

Természetesen nem egyedül az én munkámról van szó, az összes díszletes társamat és a díszlet tervezőit is illeti a megbecsülés. Nagyon jó csapatot alkottunk ez alatt az egy hét alatt, és kiviteleztünk minden elképzelést, sőt, új ötletekkel is gazdagítottuk a színpadképet.

A kihívást örömmel fogadtuk, és álltuk a helyünket.
Én pedig - hogy kicsit filozofikusan fejezzem ki magam -  újabb szintet léphettem az önmegvalósítás terén mind kreativitásban, mind fizikai kondícióban, és szellemileg is. Ez kicsit olyan kockául hangzott, de azért frappáns volt. 
                                                       LEVEL UP



Félidőben, a falak már álltak, ami elég jó jelnek bizonyult! ;)

Egy kis reklám: 

A Proscenion Drámaszínpad jövőbeli weboldala

Az oldal jelenleg még szerkesztés alatt áll, ezért ne lepődjön meg senki, ha tömör latin szöveggel találkozik. Szeptemberben várható a hivatalos közzététel. Addig keressetek ránk a facebook-on!