2011. január 30., vasárnap

Kedvcsináló könyvajánló


Mostanában (amióta vizsgaidőszak van az egyetemen) újra elővettem ezt a könyvet. Nagyon szeretem, a leírások majdnem tökéletesek, könnyen megérthetőek, és a fényképek is nagyon igényesek. Ez utóbbit különösen szeretem benne, hiszen én inkább képről készítem a karkötőket, leírásból sajnos nem megy; ezért nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben fonákkal, vagy nagyon kevés részletet mutatva tesznek be fotókat (amit nem is nagyon értek). Ez a könyv viszont minden szempontból üti az igényes kategóriát.
Nem tudom, hogy mostanában lehet-e kapni. Ami nekünk van itthon, szerintem már megvan vagy 10 éve. Az első képen a magyar változat látható, míg a másikon az eredeti, német nyelvű.
A mű szerzője és címe tehát:
Sigrid Hennke: Így készül az indián fonat (1996)

A következő képsorozaton azok az általam készített karkötők szerepelnek, amelyeknek mintáit a fent említett könyvből tanultam el.
Mindezt, a könyvajánlót és ebből készített munkáimat azért ilyen módon mutatom be, mert teljesen felesleges egy X-edik leírást feldobnom a világhálóra arról, hogyan is készül egy csomózott karkötő. Ebben a könyvben minden csomózási technika le van írva, pontosan, ábrákkal segítve a megértést; valamint számtalan másik kreatív hobbis blog és weboldal foglalkozik a témával.
Képeimmel azt szeretném bemutatni, hogy mennyire más karaktert kap egy-egy karkötő, ha ugyanazt a mintát teljesen más színekkel készítjük el. Például a második és negyedik képen szereplő darabok ugyanazok a minták (kivéve a gyöngyberakásos, mert azt én tettem bele pluszként). Vagy az utolsó két képen lévő kékes árnyalatúak is ugyanabból a mintából születtek.
Remélem ezzel a kis ajánlóval fel tudtam kelteni az érdeklődéseteket. Ha nem is szándékozik az ember sima csíkosnál bonyolultabb karkötőt készíteni, ez a könyv akkor is éke lehet a polcnak. Nincs is kellemesebb dolog, mint nézegetni benne a szebbnél szebb, a színesebbnél színesebb karkötőket.


Köszönöm a figyelmet!


Kera

(U.I.: ugye tetszik a lámám? :) )

2011. január 23., vasárnap

Fülbevalók színes fagolyókból


Ugyan kinek ne lenne otthon egy nagy zacskó színes, semmire sem használható fagolyója? :D

Csapó 2.

Ugyan kinek lenne otthon egy nagy zacskó, színes, semmire se használható fagolyója? Hát nekem!
Sokáig gondolkoztam, hogy mit is kezdjek velük. Először csak felfűzögettem őket mindenféle kombinációkban, aztán méret szerint szétválogattam, aztán szín szerint, aztán... az egészet bevágtam valami eldugott kis tartóba. Míg nem egy szép napsütötte nyári napon... najó, fogalmam sincs, milyen nap volt, és milyen évszak. De rájöttem, mit lehetne készíteni belőlük. Fülbevalókat!

Kétféle technikát alkalmaztam:
- festés akrilfestékkel
- csillámporba "hempergetés"

Ez utóbbi elég macerás, de a végeredmény pompás. A legmacerásabb dolog mindhárom fülbevaló esetében az volt, hogyan dolgozzam bele a fülbevaló akasztót. A kék csillogósnál damilt vezettem keresztül az egyik sötétkék gyöngyön; ez elég tartós megoldás. A világoszöldnél szerelőpálcikát vezettem át egy már előre odaragasztott flitteren (mert a golyó belseje nagyon vastag, ott ficánkolt volna benne).
Viszont a mintás fülbevalónál maga a luk adja a minta közepét, így nem vezethettem rajta át semmit. Úgyhogy kifúrtam az oldalát, és beleragasztottam egy szerelőpálcikát.
Mindezt azért írtam le, hogy megmutassam, mennyi lehetőség van egy egyszerű fagolyóból igazi tartós és mutatós ékszert készíteni. A képen látható darabokat nem használom, senki fülében nem voltak, így ha valakinek esetleg megtetszenek, megvásárolhatóak.

Köszönöm a figyelmet!

Kera

2011. január 21., péntek

Gyöngymozaik agyagtárgyra (avagy hogyan készítsünk őskori leletet)


Egyik legkedveltebb alkotásom ez a kb.4 cm magas agyagkancsó. Funkcióját nem tudja betölteni, mivel nagyon apró; űrtartalma a kisujjam térfogatával egyezik meg (szerintem mindenki tudja, mekkora egy kisujj, pontos adatokat nem áll módomban megadni!)
Hozzávalók: 
- agyagból készült edényke
(igen, tudom, hogy ami a képen van nem ugyanaz az edény)
- hobbiragasztó
(bármelyik hobbiboltban megvásárolható, tartós, közepes gyorsasággal száradó)
- színes gyöngyök
(kinek ne lenne egy nagy üveg tele katyvasztott, mindenféle méretű és nagyságú gyönggyel? :) )
- hobbilakk
(kicsit drágább, mint a hobbiragasztó, és nem szabad vizezni, mert a felület száradás után berepedezik... tapasztalat... de ha rendesen használjuk, vízálló, fényes felületet kapunk)

A ragasztót felkenjük a felületre, és a gyöngyöket egyesével (!) ráillesztjük. Nem ajánlom a belehempergetést, mert később leválhatnak róla a gyöngyszemek, vagy egymásra ragadnak, közöttük hézag keletkezik, csúnya lesz. Miután készen vagyunk, várunk, hadd száradjon még egy kicsit. Addig nézzünk meg egy rajzfilmet, mondjuk a Kung Fu Pandát.
Aztán következik az utolsó fázis: a lakkozás. Az egész felületet, vastag ecsettel bekenjünk lakkal, így fényes, egységes réteggé válik a sok gyöngy. Ez viszonylag hamar megszárad, még egy bögre kávé sem fér bele az időbe sajnos...

...és hogy hű maradjak a címhez: ha kedvünk van, keresünk egy jó kis földes helyet, és jól elássuk az elkészült edénykét! Hadd legyen belőle lelet az utókornak! (bár ha jobban belegondolok, 2012-ben úgyis világvége lesz, de ki tudja, miután a Föld darabokra hullik, majd az űrben lebegve megtalálja egy idegen faj az edényünket!!!) 

2011. január 20., csütörtök

A nyaKÉK

Mindig ámulva figyeltem, milyen szép dolgokat lehet készíteni egy egyszerű filc darabból, csillogó flitterekből és gyöngyökből. Hogy pontosan mi ennek a technikának a neve, nem tudom; de azt tudom, hogy a variáció itt is végtelen, nincsenek sémák, nincsenek szabályok.
A mintámnak az alapját a középen csillámló három kék rombusz adta. Szabályos oldalaiból kiindulva két oldalt szimmetrikus alakzatban fűztem fel a gyöngysorokat. Ahol rések keletkeztek, más színű gyöngyökkel és flitterekkel tüntettem el azokat.
Plusz érdekességként (és hogy megtörjem a szimmetriát) egy kis kék szitakötőt varrtam a gyöngykavalkádra.

Első próbálkozásnak úgy érzem, egész jó lett. Akárhogy próbálkoztam, azért elég sok hézag maradt az elemek között. Esetleg ha valaki tudja, hogy mi ennek a technikának a neve, és leírást, trükköket is tud hozzá, szívesen venném, ha megosztaná velem!

Köszönöm a figyelmet! 


Kera

2011. január 19., szerda

Hogyan dobjunk fel egy képkeretet?


Két kézzel, jó magasra, csak el ne ejtsük! (hahaha...)
Egy kicsit több komolyságot a témához. Ez a történet úgy kezdődik, hogy vásárolunk egy natúr, seszínű, lehetőleg minél olcsóbb képkeretet. Az anyaga is mindegy, a képen látható darab fából van, ami csak azt nehezítette meg, hogy két rétegben kellett lelakkoznom (mert beszívta az elsőt).
Szükség van még színes, felesleges újságokra (kályhával fűtők előnyben!). Ezután következik a türelemjáték. Itt még ki lehet szállni, de ha folytatod, nincs visszaút... nagyjából egyforma méretű, de minél különbözőbb színű és típusú betűket kell kivágni, és ebből a kiválasztott, frappáns szöveget kirakni. A keretre dekor ragasztóval ajánlatos ráragasztani a betűket; elég csak egy pöttyöt rakni a közepére, és akkor nem folyik szét a szélén. Miután hosszadalmas munkával felkerült a színes szöveg, az egészet egy réteg dekor lakkal le lehet kezelni.
És kész is van az egyedi, megismételhetetlen ajándék!

2011. január 18., kedd

Kezdetnek egy kis modern színjáték...


Én gyűjtögető típus vagyok. Ami más szemében szemét, azt én félreteszem, "majd csak jó lesz valamire!" Így alakult, hogy a rossz CD és DVD lemezek a polcomon tornyosulnak.



Persze más előzménye is van a történetnek. Amikor a szoba ablakán szépen besüt a nap, és egyszer csak megjelenik egy kis szivárvány a plafonon, mindenki elkezdi keresni a forrását; ami nem más, mint egy lemez.




Az jutott az eszembe, hogy két DVD-nek a lapját összeragasztom, hogy az
írott felülete legyen látható mindkét
oldalon (ami egyébként szép lila :) ). Közéjük egy hosszú damilhurkot tettem, amin fel lehet lógatni a megfelelő helyre.
Unalmas... ilyet bárki csinálhat... ezt gondoltam. Úgyhogy fogtam egy harmadik DVD-t és óvatosan darabokra törtem. Hogy milyen eszközzel, arra már nem emlékszem, de nem csinálnám még egyszer! :D Aztán a darabokat (a karakteresebbeket) felragasztottam a csillogó, írott felületekre.

Az eredmény pompás lett!
(azóta mindig megijedek, hogy mi villog, mert állandóan pörög a légmozgás miatt, és erősen visszaveri a fényt)
Készítettem róla vakus képeket is, csak a szivárvány élmény miatt, egyébként tudom, hogy nem egészséges a fényképezőgépre nézve.

Ha kedvet kaptatok hasonló fényjáték elkészítéséhez, nem kell hozzá más, mint:

- rossz CD vagy DVD lemezek
- valami, amivel darabokra törheted
- hobbiragasztó
- damil
- esetleg csillámos kontúrragasztó (valamelyik nem marad rajta, úgyhogy érdemes jobb minőségűt venni, amiben több a folyékony ragasztó)

Jó munkát!

Kera



2011. január 17., hétfő

Kedves Idetévedt Olvasók!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy "kreatívkodjunk" egy kicsit!
Eddigi munkáimat szeretném bemutatni, amik mind a kreatív hobbi kategóriába sorolhatóak.
Tárgyaimhoz igyekszem leírást is készíteni mind az elkészítés módjáról, a jól bevált hozzávalókról, és egyéb trükkökről, amelyeket alkalmazok.

Blogom jelenleg átépítés alatt áll!

Előre is jó szórakozást kívánok!

Kera