2011. október 6., csütörtök

Dicsekedek, ha már egyszer megcsináltam!

Egy kis kedvcsináló origamizásra invitálnám a kedves olvasókat. Bár a fényképről nem igazán kivehető, egy térbeli, kézzel fogható "leírást" tartalmaz ez az ív papír. Az eredményt ott középen kínai (vagy japán?) origami papírból készítettem.

Íme, a pillangó:

 Készült a Technika és életvitel kurzusra - Kera

Forrás és egyben könyvajánló:
http://static.libri.hu/cover/c9/0/681179_4.jpg
http://static.libri.hu/cover/b7/1/681180_4.jpg
http://origamisok.fw.hu/kiadvany/kzs/kzs%20kata31.JPG
http://origamisok.fw.hu/kiadvany/kzs/kzs%20kata4.jpg

Jó munkát, kellemes időtöltést! 

2011. szeptember 10., szombat

2011 Nyári Kolleksön

Ennyire sokszínűen izgalmas volt az idei nyaram:


(...és ezt most mindenki értse úgy, ahogy szeretné... ;)

2011. szeptember 6., kedd

Gombolataim

-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-

Unalmas a nadrágod? Egy ócska, fekete-fehér filmben képzeled magad? Senki sem figyel rád? Akkor ez a poszt neked szól!

Varázsold át natúr színű ruhadarabjaidat színpompássá, figyelemfelkeltővé! Nem kell hozzá semmi más, csak az ósdi, unalmas nadrágod, néhány (hazudtam: rengeteg) színes gomb, cérna, és egy varrótű! Az egész munka nem tart egy-két óránál tovább. Véletlenszerűen, esetleg szivárvány színekben, különböző alakzatokat formálva varrd fel a gombokat a nadrágra. Figyelj, hogy szorosan, és a végén legalább két csomóval rögzítsd a gombokat! Vigyázz a zsebeknél, nehogy véletlenül összevarrd! 

Én a szivárvány összes színét választottam, ahogy kígyószerűen végigtekeredik a gombok vonala a lábaimon. Nagyon fontos odafigyelni, hogy hátul hova kerülnek a gombok, hiszen ülni is szoktunk a nadrágban, és az igen kínos, ha emiatt beakadunk valahova. Az én nadrágomnál egy kicsit kényelmetlen, hogy a térdhajlatomba került az ív vége, de ez csak akkor zavar, ha keresztbe teszem a lábam. 

Az eddig könnyű vászonnadrág most kapott egy kicsi súlyt, de elenyésző. 

Így fest az enyém (illetve nincs keze, amivel festhetne, hát nooooormális???) :

A gombokon kívül még régebben hímeztem a nadrágra egy tevekaravánt a jobb bokám főlé, valamint a zsebek oldalaira  gyöngyfüzért erősítettem. Egy biztos: ilyen nadrágja senki másnak nincs és nem is lesz! :)


És hogy még mi mindenre jó egy gomb? 

Például, hogy a kedvenc pólónkon lévő kimoshatatlan csokifagyi foltokat eltakarja!



Jó gombolódást kívánok!
Kerakter

2011. augusztus 18., csütörtök

Egy kis kitekintés


Igaz, hogy nyár van, és tele vagyok szabadidővel, mégsem jön az ihlet. Egyszerűen nem tudok túllépni a csomózott karkötőkön. Már 7 darabot készítettem a nyáron, és még vannak elkezdett darabok.
Néha unom… leköt persze, már ha olyan a minta, ami elég nagy kihívás, de… nincs már benne igazi kihívás. Valami újat szeretnék megint, valami izgalmasat, valami nagyot, valami különlegeset!

És ekkor jutott eszembe, hogy nem kell keresnem a kihívást. Az ölembe pottyant! 

Még idén februárban jelentkeztem az iskola drámaszínpadához, mint díszletező. Eleinte izgultam, nem tudtam, hogy mivel jár egy ilyen poszt. Féltem is, hogy nem fogadnak majd be, és hogy a színészek lenéznek majd emiatt. Szerencsére azért ez nem így történt. Szép lassan, apránként mindig kivettem a részem a díszletépítésben, a pakolásban és a takarításban. Megtanultam bánni a szerszámokkal (leginkább az aksis csavarhúzóval), megtanultam rendet rakni (megtartani még nem, de ez nem csak rajtam múlik), és összebarátkoztam mondhatni mindenkivel.
Idén csak egy olyan darabot játszottunk, aminek komoly, falakból álló díszlete van. Az összerakása nem volt túl egyszerű, pláne megértenem, hogy mit hova kell helyezni és hogyan. Idegennek éreztem az egészet, hiszen nem voltam ott, amikor először elkészült, nem vettem részt a kivitelezésben, és annyira nehéz darabokból áll, hogy cipelni se nagyon ment.

Ezek után valahol mélyen belül rettenetesen boldog lettem, amikor kiderült, hogy egy egész héten keresztül elkészítjük a következő darabunk hasonló díszletét! Végre belekerül a két kezem munkája, amit minden néző látni fog! Mindig úgy gondoltam, hogy a színpadnak csak akkor van értelme, ha felállhatok rá és produkálhatom magam a közönségnek, de rájöttem, hogy vannak ennél sokkal jobb dolgok is! Például a díszlet, ami felépül, végig fenn van! A néző mindig látja, mindig követi, még ha nem is az a szem fő látnivalója! Magyarán szólva: aki a díszletet csinálja, az szerepel a legtöbbet a színpadon!

Természetesen nem egyedül az én munkámról van szó, az összes díszletes társamat és a díszlet tervezőit is illeti a megbecsülés. Nagyon jó csapatot alkottunk ez alatt az egy hét alatt, és kiviteleztünk minden elképzelést, sőt, új ötletekkel is gazdagítottuk a színpadképet.

A kihívást örömmel fogadtuk, és álltuk a helyünket.
Én pedig - hogy kicsit filozofikusan fejezzem ki magam -  újabb szintet léphettem az önmegvalósítás terén mind kreativitásban, mind fizikai kondícióban, és szellemileg is. Ez kicsit olyan kockául hangzott, de azért frappáns volt. 
                                                       LEVEL UP



Félidőben, a falak már álltak, ami elég jó jelnek bizonyult! ;)

Egy kis reklám: 

A Proscenion Drámaszínpad jövőbeli weboldala

Az oldal jelenleg még szerkesztés alatt áll, ezért ne lepődjön meg senki, ha tömör latin szöveggel találkozik. Szeptemberben várható a hivatalos közzététel. Addig keressetek ránk a facebook-on! 

2011. július 20., szerda

Boszorkánybaba


Ez a boszorkánybaba az Alkotási gyakorlat - tárgykultúra című kurzus elfogadási feltétele volt az ELTE-TÓK tanító szakán. A testrészeket és a test vázát órán készítettük el, a test kitömése és a ruha elkészítése otthoni feladat volt. Most fényképekkel szeretném bemutatni, miként készült el ez az ijesztő, ám annál különlegesebb boszorkány!


Tudom, kicsit viccesen néz ki, de így készül a teste. Össze-vissza tömködtem töltőflízzel meg összegyűrt papír zsebkendővel, néhol a tartás érdekében fonallal összekötöztem. Nagyon fontos volt arra figyelni, hogy a lábak és a kezek ne lötyögjenek, na meg hogy a nehéz fej se essen hátra. Ezt is fonallal próbáltam megoldani, több-kevesebb eredménnyel (később a ruháját úgy varrtam rá, hogy megtartsa).

A végtagok és a fej elkészítésére nem szeretnék jobban kitérni, mert semmi komolyabb ördöngösség nincs benne. Ismerni kell az anyagot, amivel dolgozunk. A fejet, ha kész van, félbe kell vágni, kiszedni a belsejét, majd újra összetapasztani, hogy üreges legyen (az első képen látszik, hogy nem tapasztottam össze rendesen).

Végezetül bemutatnék pár nem túl minőségi fényképet, hogy hogyan is festett a vitrinben, és most hogyan fest a falamon a kis banya!


A ruhaterv a sajátom, 5-öst kaptam rá. Az osztályban több nagyon remek darab készült, sőt, még az enyémnél is remekebbek, szebbek. Több, mint egy hónapig bárki megnézhette őket a folyosókon lévő vitrinekben. Remélem meghoztam a kedveteket egy kis gyurmázáshoz-agyagozáshoz-varráshoz! 

2011. július 12., kedd

Szeretem a dobozokat! (1. rész)

A következőkben néhány kedvenc dobozomat mutatom be. Többségük az újrahasznosítás jegyében készült, de akad köztük olyan is, ami csak arra várt, hogy megfessem, bedekopázsoljam, vagy bevonjam gyönggyel. Nem tudom, hogy miért szeretem ennyire a dobozokat. A szobámban minden kis apróságot dobozban tárolok, majd a dobozt is jól eldugom (véletlenül persze), hogy csak hónapok vagy évek múltán bukkanok rá. Annál nagyobb meglepetés nincs, mint amikor épp vettem egy tubus hobbilakkot, és másnap véletlenül egy doboz alján találtam két bontatlan üveggel belőle… (aminek 400-600 forint darabja…) :D
Hasonló módon találtam meg a féltve őrzött mini francia kártya pakkomat, és az illatos mécseseimet is, egy kupac hímzőfonalat, a konnektor átalakító villásdugó adapteremet… és hogy így gondolkozom, eszembe jutott, hogy pár éve kaptam egy violinkulcs alakú süteményt a Muzsika hangja premierén, amit mintha valamelyik dobozba tettem volna…

Mindegy :D

Következzenek hát a képek, és a hozzájuk tartozó leírások:

Ékszeres dobozka

Hozzávalók:
- egy bon-bonos doboz (kifordítva, majd újra összeragasztva, hogy a fehér oldala legyen kívül)
- szalvéták (hozzá dekopázs ragasztó)
- filc anyag 
- csillogó dekor ragasztó
- nagy gyöngy 

Az elkészítés menete nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis a doboz alját én szerkesztettem meg minden oldalt pár milliméterrel lekicsinyítve, mert az eredeti dobozaljra nem fért rá a tető a filc bélés miatt. A többi már simán ment: szépen méretre vágtam a szalvéta darabokat, óvatosan ráragasztottam a dobozra, majd belülre a filc csíkok következtek, végül az illesztéseket csillogó dekor ragasztóval takartam el. A doboz tetejére egy gyöngyöt ragasztottam fogantyúként. 

Körtés dobozka

Hozzávalók:
- hobbiboltokban kapható, csináld magad papírdobozka 
- szalvéta (és dekopázs ragasztó)
- kék filctoll
- hőre keményedő gyurmából készült levelek
- hobbilakk

Kicsit egyszerűbb darab, főleg, hogy a doboz alja és teteje 100%, hogy mindig passzol egymásra. A háttér kékjét filctollal adtam, szalvétából kivágtam a 4 körteformát, egy hosszú csíkot belülre, hogy szép legyen, azokat ráragasztottam, majd a levélkéket is a körték szárára. Így kapott egy kis térhatást a minta. Végül az egészet lelakkoztam hobbilakkal. Egyszerű és mutatós darab. 

Karácsonyi henger


Hozzávalók: 
- Plusszos tubus
- akril festék
- csillogó matricák
- hobbilakk

Ez egy kedves, elegáns darab. Az akrilfestéket elég vastagon kellett felvinnem, hogy teljesen elfedje a tubus mintáját, szó mi szó, nem műanyagra találták ki, úgy gondolom. Legalább is azt a fajtát, amit én használtam. Néhány hópehely alakú matricát ráragasztottam, majd az egészet hobbilakkal lekezeltem. Ajánlom jópofa henger alakú üzenetek kézbesítéséhez! ;) 


Cédé tartó (csak épp nem a cédét tartjuk, hanem a cédé tart)

Hozzávalók: 
- 5 darab egy színű cédé
- pillanatragasztó (nem a pillanatot ragasztjuk, ugye...)

Túl sok anyagot nem igényel ez a futurisztikus tároló dobozszerű izé. Sajnos élete csúfos véget ért, mert eltörtem valahogy... nem tudom, hogy. Darabjait azóta is nagy becsben tartom a használt, romlott cédégyűjteményemben. 



És az izgalmas rész még csak most következik...





A tréfás doboz


Ennek a doboznak valahol van egy rendes leírása az interneten, ha megtalálom, leírom. Annyi a lényege, hogy ha levesszük a tetejét, kinyílik, mint egy kis virág. Az én példányom elég lötyi lett, nem is szabályos, és tulajdonképpen semmit sem lehet benne tartani, mert elenged a ragasztás. De azért jól néz ki, nem? :P 


2011. június 5., vasárnap

Punk Zebra és társai (zoknilények)

Szerintem már sokan elgondolkodtatok azon, vajon mire lehet használni a lyukas, szakadt, kutya által szétcincált zoknikat. Így van ez, igaz? Neeem, annyira naiv azért nem vagyok; tudom, hogy az emberek 99%-a gondolkodás nélkül kidobja mindet. Ez a bejegyzés most annak az 1%-nak szól, akik MÉG A LYUKAS ZOKNIBAN IS értéket látnak. Íme hát egy pár kedves élőlény, akiknek tűvel-cérnával adtunk „életet”.




Hozzávalók:
-          elhasznált zoknik
-     olló
-         
-          cérna
-          gombok

A zebra, a gombóc macska és más kedves állat elkészítésének menete:
Ne ijedjünk meg a keleti betűktől, a képek nagyon pontosak, részletesek, könnyű dolgozni belőlük. A Picasa Webalbumok között érdemes még keresgélni, én azt szoktam beírni, hogy sock doll. A nyuszik saját tákolmányok. A színeset én csináltam, a szürkét pedig a testvérem, húsvét alkalmából.

Jó munkát kívánok! Hasonló zoknilények részletes leírásait szívesen venném, nyugodtan lehet kommentálni. :)

Kera

2011. február 10., csütörtök

Kígyóbőr CD tok

Hát, mit is mondjak, elég régen nem írtam bejegyzést. Alkotói válságban szenvedek. Na jó, nem. Rossz vicc lenne, főleg az én számból. Egyszerűen csak nehéz jó, minőségi fényképet készítenem elkészített műveimről.
Kutakodtam a mappáim között, és egy igazi kincsre leltem! Ami nem más, mint a Kígyóbőr CD tok! Természetesen nem valódi kígyóbőrből van, de az anyag hatása pont olyan. (Na meg, ki látott már lila színű kígyót...)


Elkészítési módja igen egyszerű. Először is a hozzávalók:
- vastag karton (én egy régi dobozt vágtam méretre és hajtottam félbe)
- 6 db átlátszó, egyforma CD tok 
- fekete vastag csomagolópapír (ez kerül a hajtásokat elfedvén a karton belsejébe)
- vékony kígyóbőr mintás anyag (vagy akármilyen)
- két csík fekete szalag
- olló, ragasztó (minél jobb minőségű)

A karton méretre vágásához fontos lemérni, hogy a CD tokok milyen vastagok, milyen hosszúak, milyen szélesek. Ezt azért mondom, mert én elvétettem azt a hibát, hogy a hajtási pont túl keskeny lett, alig fér el egymás fölött a két CD tok. Ezért kellett alkalmaznom a szalagokat, mint záró elemeket. 
Mindazonáltal az sem jó, ha kilógnak valamelyik irányba. Az a fontos, hogy kinyitva és becsukva is szép legyen, ne lógjon túl, illeszkedjen, passzentos legyen. 
Ha sikerült méretre vágnunk a kartont, utána következik az anyagdarab. Akkorának kell lennie, hogy a kartonra ráfeszítve belül minden oldalon mondjuk 1-2cm ráhagyás legyen. Ferde, görbe vonalú vágás megengedett! :) (mivel a fekete papír azt el fogja takarni majd)
A fekete papír szerepe tehát a lefedés, egy háttér színt adva a CD tokoknak. Ha már túl vagyunk az anyagdarab és a fekete papír felragasztásán, jöhetnek sorba a CD tokok. Itt figyelni kell, hogy hogyan és mekkora adag ragasztópöttyöt teszünk, mert ez bizony ugyanúgy át fog látszani (tehát csíkokat nem kéne vele húzni, meg az sem szép, ha kifolydogál a CD tok alól).
És ha ez is megvan, és minden stimmel, és hű de jó, akkor szépen összekötözzük két darab szalaggal. Így kész is az egyszerű, elegáns CD tok. 


Jó munkát! 

2011. január 30., vasárnap

Kedvcsináló könyvajánló


Mostanában (amióta vizsgaidőszak van az egyetemen) újra elővettem ezt a könyvet. Nagyon szeretem, a leírások majdnem tökéletesek, könnyen megérthetőek, és a fényképek is nagyon igényesek. Ez utóbbit különösen szeretem benne, hiszen én inkább képről készítem a karkötőket, leírásból sajnos nem megy; ezért nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben fonákkal, vagy nagyon kevés részletet mutatva tesznek be fotókat (amit nem is nagyon értek). Ez a könyv viszont minden szempontból üti az igényes kategóriát.
Nem tudom, hogy mostanában lehet-e kapni. Ami nekünk van itthon, szerintem már megvan vagy 10 éve. Az első képen a magyar változat látható, míg a másikon az eredeti, német nyelvű.
A mű szerzője és címe tehát:
Sigrid Hennke: Így készül az indián fonat (1996)

A következő képsorozaton azok az általam készített karkötők szerepelnek, amelyeknek mintáit a fent említett könyvből tanultam el.
Mindezt, a könyvajánlót és ebből készített munkáimat azért ilyen módon mutatom be, mert teljesen felesleges egy X-edik leírást feldobnom a világhálóra arról, hogyan is készül egy csomózott karkötő. Ebben a könyvben minden csomózási technika le van írva, pontosan, ábrákkal segítve a megértést; valamint számtalan másik kreatív hobbis blog és weboldal foglalkozik a témával.
Képeimmel azt szeretném bemutatni, hogy mennyire más karaktert kap egy-egy karkötő, ha ugyanazt a mintát teljesen más színekkel készítjük el. Például a második és negyedik képen szereplő darabok ugyanazok a minták (kivéve a gyöngyberakásos, mert azt én tettem bele pluszként). Vagy az utolsó két képen lévő kékes árnyalatúak is ugyanabból a mintából születtek.
Remélem ezzel a kis ajánlóval fel tudtam kelteni az érdeklődéseteket. Ha nem is szándékozik az ember sima csíkosnál bonyolultabb karkötőt készíteni, ez a könyv akkor is éke lehet a polcnak. Nincs is kellemesebb dolog, mint nézegetni benne a szebbnél szebb, a színesebbnél színesebb karkötőket.


Köszönöm a figyelmet!


Kera

(U.I.: ugye tetszik a lámám? :) )

2011. január 23., vasárnap

Fülbevalók színes fagolyókból


Ugyan kinek ne lenne otthon egy nagy zacskó színes, semmire sem használható fagolyója? :D

Csapó 2.

Ugyan kinek lenne otthon egy nagy zacskó, színes, semmire se használható fagolyója? Hát nekem!
Sokáig gondolkoztam, hogy mit is kezdjek velük. Először csak felfűzögettem őket mindenféle kombinációkban, aztán méret szerint szétválogattam, aztán szín szerint, aztán... az egészet bevágtam valami eldugott kis tartóba. Míg nem egy szép napsütötte nyári napon... najó, fogalmam sincs, milyen nap volt, és milyen évszak. De rájöttem, mit lehetne készíteni belőlük. Fülbevalókat!

Kétféle technikát alkalmaztam:
- festés akrilfestékkel
- csillámporba "hempergetés"

Ez utóbbi elég macerás, de a végeredmény pompás. A legmacerásabb dolog mindhárom fülbevaló esetében az volt, hogyan dolgozzam bele a fülbevaló akasztót. A kék csillogósnál damilt vezettem keresztül az egyik sötétkék gyöngyön; ez elég tartós megoldás. A világoszöldnél szerelőpálcikát vezettem át egy már előre odaragasztott flitteren (mert a golyó belseje nagyon vastag, ott ficánkolt volna benne).
Viszont a mintás fülbevalónál maga a luk adja a minta közepét, így nem vezethettem rajta át semmit. Úgyhogy kifúrtam az oldalát, és beleragasztottam egy szerelőpálcikát.
Mindezt azért írtam le, hogy megmutassam, mennyi lehetőség van egy egyszerű fagolyóból igazi tartós és mutatós ékszert készíteni. A képen látható darabokat nem használom, senki fülében nem voltak, így ha valakinek esetleg megtetszenek, megvásárolhatóak.

Köszönöm a figyelmet!

Kera

2011. január 21., péntek

Gyöngymozaik agyagtárgyra (avagy hogyan készítsünk őskori leletet)


Egyik legkedveltebb alkotásom ez a kb.4 cm magas agyagkancsó. Funkcióját nem tudja betölteni, mivel nagyon apró; űrtartalma a kisujjam térfogatával egyezik meg (szerintem mindenki tudja, mekkora egy kisujj, pontos adatokat nem áll módomban megadni!)
Hozzávalók: 
- agyagból készült edényke
(igen, tudom, hogy ami a képen van nem ugyanaz az edény)
- hobbiragasztó
(bármelyik hobbiboltban megvásárolható, tartós, közepes gyorsasággal száradó)
- színes gyöngyök
(kinek ne lenne egy nagy üveg tele katyvasztott, mindenféle méretű és nagyságú gyönggyel? :) )
- hobbilakk
(kicsit drágább, mint a hobbiragasztó, és nem szabad vizezni, mert a felület száradás után berepedezik... tapasztalat... de ha rendesen használjuk, vízálló, fényes felületet kapunk)

A ragasztót felkenjük a felületre, és a gyöngyöket egyesével (!) ráillesztjük. Nem ajánlom a belehempergetést, mert később leválhatnak róla a gyöngyszemek, vagy egymásra ragadnak, közöttük hézag keletkezik, csúnya lesz. Miután készen vagyunk, várunk, hadd száradjon még egy kicsit. Addig nézzünk meg egy rajzfilmet, mondjuk a Kung Fu Pandát.
Aztán következik az utolsó fázis: a lakkozás. Az egész felületet, vastag ecsettel bekenjünk lakkal, így fényes, egységes réteggé válik a sok gyöngy. Ez viszonylag hamar megszárad, még egy bögre kávé sem fér bele az időbe sajnos...

...és hogy hű maradjak a címhez: ha kedvünk van, keresünk egy jó kis földes helyet, és jól elássuk az elkészült edénykét! Hadd legyen belőle lelet az utókornak! (bár ha jobban belegondolok, 2012-ben úgyis világvége lesz, de ki tudja, miután a Föld darabokra hullik, majd az űrben lebegve megtalálja egy idegen faj az edényünket!!!) 

2011. január 20., csütörtök

A nyaKÉK

Mindig ámulva figyeltem, milyen szép dolgokat lehet készíteni egy egyszerű filc darabból, csillogó flitterekből és gyöngyökből. Hogy pontosan mi ennek a technikának a neve, nem tudom; de azt tudom, hogy a variáció itt is végtelen, nincsenek sémák, nincsenek szabályok.
A mintámnak az alapját a középen csillámló három kék rombusz adta. Szabályos oldalaiból kiindulva két oldalt szimmetrikus alakzatban fűztem fel a gyöngysorokat. Ahol rések keletkeztek, más színű gyöngyökkel és flitterekkel tüntettem el azokat.
Plusz érdekességként (és hogy megtörjem a szimmetriát) egy kis kék szitakötőt varrtam a gyöngykavalkádra.

Első próbálkozásnak úgy érzem, egész jó lett. Akárhogy próbálkoztam, azért elég sok hézag maradt az elemek között. Esetleg ha valaki tudja, hogy mi ennek a technikának a neve, és leírást, trükköket is tud hozzá, szívesen venném, ha megosztaná velem!

Köszönöm a figyelmet! 


Kera

2011. január 19., szerda

Hogyan dobjunk fel egy képkeretet?


Két kézzel, jó magasra, csak el ne ejtsük! (hahaha...)
Egy kicsit több komolyságot a témához. Ez a történet úgy kezdődik, hogy vásárolunk egy natúr, seszínű, lehetőleg minél olcsóbb képkeretet. Az anyaga is mindegy, a képen látható darab fából van, ami csak azt nehezítette meg, hogy két rétegben kellett lelakkoznom (mert beszívta az elsőt).
Szükség van még színes, felesleges újságokra (kályhával fűtők előnyben!). Ezután következik a türelemjáték. Itt még ki lehet szállni, de ha folytatod, nincs visszaút... nagyjából egyforma méretű, de minél különbözőbb színű és típusú betűket kell kivágni, és ebből a kiválasztott, frappáns szöveget kirakni. A keretre dekor ragasztóval ajánlatos ráragasztani a betűket; elég csak egy pöttyöt rakni a közepére, és akkor nem folyik szét a szélén. Miután hosszadalmas munkával felkerült a színes szöveg, az egészet egy réteg dekor lakkal le lehet kezelni.
És kész is van az egyedi, megismételhetetlen ajándék!

2011. január 18., kedd

Kezdetnek egy kis modern színjáték...


Én gyűjtögető típus vagyok. Ami más szemében szemét, azt én félreteszem, "majd csak jó lesz valamire!" Így alakult, hogy a rossz CD és DVD lemezek a polcomon tornyosulnak.



Persze más előzménye is van a történetnek. Amikor a szoba ablakán szépen besüt a nap, és egyszer csak megjelenik egy kis szivárvány a plafonon, mindenki elkezdi keresni a forrását; ami nem más, mint egy lemez.




Az jutott az eszembe, hogy két DVD-nek a lapját összeragasztom, hogy az
írott felülete legyen látható mindkét
oldalon (ami egyébként szép lila :) ). Közéjük egy hosszú damilhurkot tettem, amin fel lehet lógatni a megfelelő helyre.
Unalmas... ilyet bárki csinálhat... ezt gondoltam. Úgyhogy fogtam egy harmadik DVD-t és óvatosan darabokra törtem. Hogy milyen eszközzel, arra már nem emlékszem, de nem csinálnám még egyszer! :D Aztán a darabokat (a karakteresebbeket) felragasztottam a csillogó, írott felületekre.

Az eredmény pompás lett!
(azóta mindig megijedek, hogy mi villog, mert állandóan pörög a légmozgás miatt, és erősen visszaveri a fényt)
Készítettem róla vakus képeket is, csak a szivárvány élmény miatt, egyébként tudom, hogy nem egészséges a fényképezőgépre nézve.

Ha kedvet kaptatok hasonló fényjáték elkészítéséhez, nem kell hozzá más, mint:

- rossz CD vagy DVD lemezek
- valami, amivel darabokra törheted
- hobbiragasztó
- damil
- esetleg csillámos kontúrragasztó (valamelyik nem marad rajta, úgyhogy érdemes jobb minőségűt venni, amiben több a folyékony ragasztó)

Jó munkát!

Kera



2011. január 17., hétfő

Kedves Idetévedt Olvasók!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy "kreatívkodjunk" egy kicsit!
Eddigi munkáimat szeretném bemutatni, amik mind a kreatív hobbi kategóriába sorolhatóak.
Tárgyaimhoz igyekszem leírást is készíteni mind az elkészítés módjáról, a jól bevált hozzávalókról, és egyéb trükkökről, amelyeket alkalmazok.

Blogom jelenleg átépítés alatt áll!

Előre is jó szórakozást kívánok!

Kera