2014. november 1., szombat

Engem is elkapott...

Bizony nagyon ritkán van az, hogy megtetszik valami, ami divatos. Általában szándékos lázadásként nem követem, s később térek vissza rá, amikor már mindenki megfeledkezett róla, de az esetek nagy többségében tényleg nem tetszik az adott "stílusirányzat". Most viszont elkapott. Egyszerűen nem bírtam tovább! Az iskolában, ahol dolgozom, minden gyereken, sőt, szülőkön is látom, és a kutya meg a macska rúgja meg, tetszik!

Hogy miről beszélek? Valami olcsó kínai vacakról. Tényleg az! Ha önmagában nézem a bontatlan csomagot.

Na, most már kitaláltad?

Igen, a gumikarkötő készítés.

Először azt gondoltam, ez megint valami marhaság, amit készen lehet venni a boltban, de aztán annyi féle variációt láttam a gyerekeken, hogy gyanús lett a dolog. Valószínű annyira el vagyok foglalva mostanában, hogy pont nem olyan boltba mentem, ahol feltűnt volna egy egész polcnyi színkavalkád (tulajdonképpen alapból semmilyen boltba bemenni nincs időm a tanítás, az egyetem, a zeneiskolai ének óra, zongora óra, a kórus, az együttes és a drámaszínpad mellett, nem is tudom, miért). A napközi udvari szabadidejében elkezdtem gyanútlanul kutatást végezni. Vannak spontán kialakuló lánycsoportok, ahol egy padra ülve sorozatban gyártják anyunak, nővérnek, legjobb barátnőnek, második legjobb barátnőnek, harmadik legjobb barátnőnek (aki aztán rejtélyes módon a második legjobbá lép elő egy gondolat folytán) az ujjukon fűzögetve a karkötőket. Van, aki megelégszik a karkötők színeinek variálásával, de van, aki bevállalósabb, s egy egész garnitúrát képes legyártani magának (nyaklánc, gyűrű). Van, hogy fiúk is csatlakoznak, elvégre fiús színű gumit is lehet kapni. Van a katasztrófahelyzet, amikor elfogy az S kapocs! Van a mégkatasztrofálisabb helyzet, amikor kiderül, hogy az egyik gyereknek van egy egész csomag S kapcsa, csak éppen senkinek sem akar adni belőle. Akkor jön Anna Néni Szuperhős, aki kapocs nélkül is össze tudja csomózni karkötővé a kis kukacokat.

Mindennek a teteje az volt, amikor megjelentek a lányok, hogy rakjam valahogy rá a karkötőkre a hozzá gyártott függőket!

És a rajzversenyen, tudjátok, mit kaptak a díjazottak???

SZÍNES GUMICSOMAGOT!

És ekkor Anna néni úgy döntött, hogy nem bírja tovább. Nem. Elég volt, nekem ezt ki kell próbálnom! Szerencsére Eszter egyik nap két (KETTŐ!!!) csomag gumival lepett meg. Egy nagyon-nagyon színessel, és egy utólag kiderült, hogy sötétben világítóssal (VILÁGÍTÓS???). Több se kellett, gép bekapcs, youtube-ba begépel: gumikarkötő készítés (akkor még nagyon amatőr voltam). Jellemem szerint ugye rögtön a legnehezebbet akartam megcsinálni, lesajnálva a fishtail, french, meg hasonló alapgumizásokat. Nem magamat akarom fényezni, de óvodásokat megszégyenítve elsőre elkészítettem a tripla halfarok karkötőmet két öszeragasztott villa segítségével:



Én nagyon büszke voltam magamra, s az október 23-ai megemlékezés után ezzel dobtam fel gyászosan fekete öltözékemet. A gyerekek arca ragyogott, sorra dicsérték, s megígértem nekik, hogy egyszer megtanítom ezt a módszert. Amikor elmondtam, hogy két villával készítettem, olyan édesen felkacagtak, hogy én csak álltam ott kikerekedett szemekkel, hogy nekik mennyire jó, hogy még ezek viccesek! Ilyenkor úgy érzem, a legjobb munkát választottam a fiatalságom és játékos jókedvem megőrzése érdekében! 

Persze jókedvemet rögtön lelombozta az Allee-ban megnyílt Deichmann két munkatársa, akik még csak véletlenül se próbálták leplezni, hogy a karkötőmet beszélik ki ("Hogy minden ekkora divat! Annyira gusztustalan! Te, figyelj, legközelebb egy zsákkal a fejemen megyek be dolgozni, akkor az is divat lesz?"). Úgyhogy idén sem veszek 3 hónap után talpleválós, beázós lábbelit náluk. Sajnos nem szóltam be nekik, hanem hangosan, kihangsúlyozva a soha viszont nem látásra érzést elköszöntem, majd duzzogva beraktam a karkötőt a táskámba, mert még be akartam menni egy ruhaboltba, aztán nem akartam, hogy ott is kibeszéljenek vagy beszóljanak. :(

Na, de lelkesedésem hamar visszanyertem, ugyanis Gyuszitól kaptam egy csomag ZÖLDET! Így már két színem volt a világítóssal együtt, ki is próbáltam egy három dimenziós állatkát, remélem, fel lehet ismerni: 


Ekkor jön el az a pillanat, hogy szép, szép, de azért lehetne nagyobb színválasztékom. Uccu be a kínaiba, kéccázé egy csomag! Na ne. Azért, ha mindenszínű karkötőt akarok, úgy az összekuporgatott friss jövedelmem rámenne. Mit csinál a jó pedagógus? Hát bemegy a kreatív hobbi nagykereskedésbe!

Képzeljétek, egy egész sor csak gumis dolgokkal volt tele! Körülbelül negyed meg ötöd annyiért, mint máshol! Úgyhogy vettem egy nagyon sok színű csomagot, amelyből megszületett osztályunk állata:

(A boldogság kék baglya akar lenni.)

Végezetül tehetségem eddigi csúcspontjai következnek, Oktopuszi és a Rainbow Fishtail Sandwich:



És hogy szegény ötletgazdák se maradjanak lájk nélkül, belinkelem az összes olyan videót, amik ezeknek az elkészítéséhez kellenek. Szépen sorban:

http://m.youtube.com/watch?v=2P8-nFOQkXo (a villás)
http://m.youtube.com/watch?v=XGes9uR89zo (villás teknős, a zenéje borzalmas...)
http://m.youtube.com/watch?v=9WEvV3ScTlE (bagoly)
http://m.youtube.com/watch?v=GATUGLGSFKw (polip)
http://m.youtube.com/watch?v=U7qaAP6r9xk (fishtail szendvics)

Jó szórakozást! Már megjelentek a karácsonyi kiegészítő videók! :)